Emlékeztem, hogy korábban láttam már egy filmet Mily Cyrus-szal, esküdni mertem volna, hogy ugyanazt fogom megnézni, így meglepetést okozott a film. És tette ezt több ponton, ugyanis – szégyen, nem szégyen – 10-12 évvel ezelőtt bele-belenéztem a Hannah Montanaba (jóval idősebb koromban, mint ami a sorozat célközönsége volt), és az arra jellemző kissé butyuta, tini szerelmes drámás vonalra készültem, mikor a tehetséges lány énekelni fog a végén.
Igaz, tini szerelmes vonal akadt is a filmben, viszont volt egy másik vonala a filmnek, aminek nemhogy voltak mély pillanati, de olykor még meg is hatott.
Szerintem egyszer mindenképpen megnézhető – mostanában futottam már bele ennél sokkal unalmasabb, kevésbé tehetséges szereplőkkel teletűzdelt, romantikusnak szánt filmbe is, és ez kellemes, könnyed kikapcsolódás volt.