Jó kis háborús film volt. Engem az időbeli töredezettség, a párhuzamos szálak nem zavartak. Néha nem tudtam, hogy mikor szól a zene és mikor hallom a repülök sikolyait, ami szintén emelt csak a színvonalon, ahogyan a remek operatőri munka is. Hardy-nak elég volt csak a szemeivel játszani, hogy teljesen levegyen a lábamról. Komolyan, ha csak egy szuper-közeli képkivágatot kapnánk az arcáról és az lenne végig a film, amiben azokat a rezdüléseket végignézzük, azt is elvinné a hátán. De Rylance-nak és Branagh-nak is nagyon jól álltak a szerepek.
Egyébként főszerepek nem kellettek nagyon ide, maga Dunkirk volt az igazi szereplő. A film végi humanizmus is pont ott volt, ahol lennie kellett.
Az őrület határán-t nálam egy háborús film sem fogja fölülmúlni, de nem is kell, mert remekül megférnek egymás mellett. :)