Erről szól most a Snitt
Filmzenék
Donghua
Ázsiai Dorama OST/betétdalok
Film a filmben
Doctor Who
Benne vagyok a TV-ben!
Middle Finger Moments from Movies
Criterion Closet Picks
Hírek
Magyarország a filmekben
Moziplakátok
Melyik az a film?
A Gyűrűk Ura
Premierre várva
Filmes Idézetek Játék
Sport: Tévé vagy Streaming
Szólánc filmszereplőkkel
Filmes képek
Egy-kép-kocka játék
Filmvilág
Mozipremierek
Streamingpremierek
Random kedvcsináló
Kampókéz (1992) 70%
Erősen érződik rajta Clive Barker világa, ami igazán jót tett neki. Ő az, aki művészi szintre emelte a horrorműfajt, ahol a vér spirituális jelentőségű, és a hús túlmutat az evilági materialista korlátoltságon. Az egész filmet körbelengi egy nyomasztó és sötét atmoszféra, ami lekúszik az ember lelkébe, és nem ereszti el még a film legvégén sem. A látványvilág hasonlóan fullasztó, Kampókéz pedig az, akitől mindannyian félünk: egy kísértő démon, aki úgy akar ártani, hogy közben elhiteti, neked nagyon is tetszik a rád szabott áldozat szerep.
A lyukakat a falban külön kiemelném, számomra ez adta az egyik legnagyobb erősségét a filmnek; átjárók valóság, és valami más világ közt, amit az emberi értelem magától nem fog fel. De szerencsére agyunk képes rá, csak kell valaki, aki vezessen: Kampókéz, vagy Pinhead, végül is mindegy.
A zene is tökéletes volt, ritka, mikor egy filmnél a végefőcímet is végignézem… Oh, és Kampókéz monológjai! Mintha egy könyv bekezdései kúsztak volna a vászonra.