Nem hozzáférhető számodra a kért oldal!

Erről szól most a Snitt

496 zóna filmekről »


Mozipremierek

Az avignoni szerelmesek (2025) Az ismeretlenbe (2024) Násznaposok (2025) Tudom, mit tettél tavaly nyáron (2025) A hupikék törpikék (2025) Balhés nyaralás (2024) Spermageddon (2024) A végső rítus (2025) Superman (2025) Egy kis senki Putyin ellen (2025) Oxana (2024) Tűz a tengerparton (2024)

Streamingpremierek

A Thunderman család: Beépített küldetés (2025–) Egy zsidó jófiú (2024) Elmebaj (2025–2025) Vir Das: Mindannyian hibázunk (2025) Szupersztár (2025–2025) Családi ellentétek (2025) Faltól falig (2025) Ellenállhatatlan kísértés: Olaszország (2025–) Amina katalógusa (2025–) Vad természet (2025–2025) Az amatőr (2025) A láthatatlan harc (2023)

Random kedvcsináló

Kampókéz (1992)

Erősen érződik rajta Clive Barker világa, ami igazán jót tett neki. Ő az, aki művészi szintre emelte a horrorműfajt, ahol a vér spirituális jelentőségű, és a hús túlmutat az evilági materialista korlátoltságon. Az egész filmet körbelengi egy nyomasztó és sötét atmoszféra, ami lekúszik az ember lelkébe, és nem ereszti el még a film legvégén sem. A látványvilág hasonlóan fullasztó, Kampókéz pedig az, akitől mindannyian félünk: egy kísértő démon, aki úgy akar ártani, hogy közben elhiteti, neked nagyon is tetszik a rád szabott áldozat szerep.
A lyukakat a falban külön kiemelném, számomra ez adta az egyik legnagyobb erősségét a filmnek; átjárók valóság, és valami más világ közt, amit az emberi értelem magától nem fog fel. De szerencsére agyunk képes rá, csak kell valaki, aki vezessen: Kampókéz, vagy Pinhead, végül is mindegy.
A zene is tökéletes volt, ritka, mikor egy filmnél a végefőcímet is végignézem… Oh, és Kampókéz monológjai! Mintha egy könyv bekezdései kúsztak volna a vászonra.