Gyerekkoromban rengeteget feküdtem kinn a nappaliban és hallgattam, ahogy a nagyszüleim beszélgetnek egymással vagy másokkal aktualitásokról vagy emlékekről. Semmiségekről, viccesekről, húsba vágóakról. Annyira intim volt az egész, annyira természetes. Sosem gondolkoztam igazán azon, máshol van-e ilyen és ha igen, hogyan, pedig ez a bensőségesség és biztonság adja azt, amit ma családnak tartok. Ezt a filmet nézve mintha újra azon a fehér ülőgarnitúrán lettem volna…