Egyáltalán nem erre számítottam és ezt jó értelemben mondom. Csak halvány részleteket dédelgettem erről a filmről, szóval úgy néztem, mint aki először nézi. Már az első képkockától tudtam, hogy szeretni fogom az ezredest, ezt a mogorván szentimentális vicces embert. Eddig nem sok Al Pacino filmet láttam, de ha csak fele ennyire jól játszik a többiben, az rossz film már nem lehet.
(Megemlíteném, hogy ez a film egy lánynak balzsam a lelkére: ahogy Frank beszél a nőkről, ahogy isteníti őket… :) )
Az egész filmet talán a kora miatt körbeveszi valami magasztos(?) aura, amennyire egy filmnek lehet aurája :) Teljesen a hatása alá kerültem, öröm volt végignézni és izgulni a szereplőkért.