Soha többet nem akarom még egyszer megnézni, nagyon megviselt. Az első fél óra piszok erős, piszok kemény, a nézőbe belerak egy rohadt nagy terhet, kendőzetlenül meghatározza mi várható a továbbiakban, és bőven lesz is idő elmélázni rajta ki mit tenne, hogyan. Én egyáltalán nem érzem sem elnyújtottnak, sem feleslegesnek egyetlen percét sem, mert ugyan filmbeli logika szerint vannak benne buktatók, de ha egy „valós” ember természetét vesszük, akkor inkább érzem ezt a történet vezetést hihetőnek, mint bármi mást. Ilyen az ember. Viszi a düh, viszi a bosszúvágy, aztán megroggyanunk, elfáradunk, kételkedünk, elcsitulunk. Jennifer Kent innentől bármit is csinál én azt látni akarom, mert a Babaddok után (ami szintén zseniális) ezt lerakni az asztalra … Elismerésem. De ezt akkor sem, soha többet, belemart a szívembe.