Azért szeretem Kim Ki Duk filmjeit, mert furcsák. Furcsa a témaválasztás, a mesélés módja, a karakterek… hogy sokszor mennyivel többet mond el úgy, hogy a szereplői nem beszélnek.

Nagyon tetszett. Egészen álomszerű a hangulata, az aláfestő zene pedig (Natacha Atlas – Gafsa) meseszép.