ritka az ilyen vígjáték. ahol nem csak agyba-főbe nyomják az idióta poénokat, hanem tényleg van történet, és a karakterek sem csak két lábon járó klisék, akik az első és az utolsó epizódban is ugyanúgy viselkednek. ezek a szereplők nagy utakat jártak be, folyamatosan fejlődtek, és ritkán érzek ilyet fiktív karakterek iránt, de büszke vagyok rájuk. még a mellékszereplőkre is. ők sem csak azért voltak, hogy legyenek, megvolt a maguk stílusa és személyisége. ez a sorozat sosem próbált több lenni annál, ami, egy viccet vagy szituációt sem éreztem erőltetettnek, minden olyan természetes volt. emellett fontos témákat is előhozott a pénzről, a családról, a barátságról, a párkapcsolatokról, a karrierről. az ilyen tényleg nagyon ritka, és sokkal több figyelmet érdemelne.