Helyenként nehéz volt eldönteni, hogy horrort vagy vígjátékot néz az ember, de ettől eltekintve ez egy tisztességes munka volt. A gyerekek majdnem hibátlanok, Krajcáros (nekem már csak ez a név marad) félelmetesnek félelmetes, de valami még hiányzott nekem, mosoly ide, piros lufi oda.
Kíváncsian várom a második fejezetet. És még az is lehet, hogy újraolvasom a könyvet.