Nem hozzáférhető számodra a kért oldal!

Erről szól most a Snitt

488 zóna filmekről »


Mozipremierek

j-hope Tour ‘HOPE ON THE STAGE’ in JAPAN (2025) A vándorló Föld (2019) A csúf mostohatestvér (2025) A föníciai séma (2025) A sötétség szelleme (2024) Karate kölyök: Legendák (2025) Fekete hó (1990) A Hold nyomában (2022) A-Q hiteles története (1981) Púder (1995) Chinatown detektív 1900 (2025) Jó dolgok Sanghajból (2024)

Streamingpremierek

Mountainhead (2025) Jó fiú (2025–) A nyakék átka (2024) Osztálykirándulás: Mallorca (2025) Lulu, a rinocérosz (2025) A szív tudja (2025) Bono: Stories of Surrender (2025) A csillagokon túl (2025) Az özvegy terve (2025) Felnőttek (2025–) A thai unikornis (2025–2025) Megoldatlan ügyek osztálya (2025–)

Random kedvcsináló

Én, Tonya (2017)

Egy dolog merült fel bennem a film nézése kapcsán azon kívül, hogy ez egy nagyon jó film nagyon jó színészekkel (Margot Robbie tényleg zseniális itt), mégpedig ez: vajon Nancy Kerrigan mit érez a film iránt? Megkérdezném őt is, milyen viszontlátni az őt ért támadást, vajon nyújtott-e számára valamiféle megbékélést ez a film, vagy épp ellenkezőleg, felháborítja-e?
Mindenesetre érdekes volt látni Tonya életét, Margot Robbie remek választás volt, a koris részek is lenyűgözőek lettek (én legalábbis végig élveztem), aztán hogy Tonya tényleg tudott-e a támadásról vagy sem, az már más kérdés. Mint ahogy mások is írták, én is megsajnáltam valamennyire Tonyát a végére, de hát minél ismertebb valaki, minél professzionálisabb, annál súlyosabb is lesz az ítélet. Viszont szar gyerekkora volt, úgyhogy tényleg kész csoda, hogy nem lett belőle egy pszichopata sorozatgyilkos.