Hatásvadász pillanatoktól mentes, és ez a film legnagyobb erénye. Akár egyszerűnek is tűnhet, hogy nincsenek tipikus kórházi pillanatok, nagy családi búcsú, zokogás, gyász, de teátrális jelenetek nélkül is értjük az egészet. Egyéni szinten megmutatja a küzdelmet és a vágyat, hogy még a vége előtt történjen valami. Nagyon szépen árnyalt és remekül eltalált karakterek támogatják a mondanivalót és ez teszi befogadhatóvá az egyébként fájóan reális történetet.