Kemény, nehéz film, olyan, ami erősen megdolgoztatja a lelket.
Éppezért mindenkinek fokozottan ajánlom – különösen a mostani időkben.

Mert semmi sem olyan egyszerű és sablonos, amilyennek látszik; különösen nem akkor, ha közel, nagyon közel megyünk az áldozatokhoz és a bűnösökhöz.
Saját emberi létünk árnyékairól és fényeiről tudhatunk meg sokat a film által úgy, hogy közben nem nekünk kell a poklokat megjárnuk. Az ítélkezést pedig hagyjuk kívül.

Egy idő óta – ahogy tudom – figyelem az új spanyol filmeket; nagyon érzékenyek, humánusak, mélyre hatolóak.
Ez a film is ebbe a sorba illeszkedik. Nem úgy állsz, kelsz föl a film után, mint aki leültél, lefeküdtél előtte.

Jól elkészített, példa értékű film, minden különösebben érzékelhető filmes effektus nélkül. Mondhatni egyszerű történetmesélés, mégis valahogy nagyon összeáll az egész.
A zenéje is nagyon jó, ahogy mondani szokták atmoszférateremtő.

Kellett már, örülök, hogy megnéztem.