Amikor filmet nézek, akkor soha sem nézem ténylegesen, mert közben hímzek/horgolok/kötök, és csak fel-felpillantok néha. Most azon vettem észre magam, hogy a kötésem mozdulatlanul az ölemben, a még mindig az ujjamra tekert fonallal, a tekintetem pedig a képernyőn és teljesen békésen, tátott szájjal figyelek. Nagyon-nagyon olyan ez a film!!! (nem, esküszöm nem a fiatal Dermot Mulroney-t bámultam, sajnos csak keveset mutatják:)))