A Kőtutajt még nem olvastam Saragamotól, de mivel kedvenc íróim egyike, tudtam, hogy a kellő elvontság benne lesz a filmben és igen, valóban benne volt. A viszonlag kevés számú főszereplő, a tipikus saramago-i apokaliptikus elzáródás (három férfi, két nő és egy kutya egy kétlovason), miközben a külvilágban, az egész Ibériai-félszigeten zajlik a fosztogatás, egymás kicsinálása, várható és borítékolható volt.
Tuti, hogy most már a könyvet is ki kell végeznem (nem is értem, ez eddig miért maradt ki az életemből), bár meg kell jegyeznem, a csillaglevonás egy bizonyos dolog miatt volt, ami a film vége felé történt (nem tudom, ez a könyvben benne volt-e, de ezt valahogy nem tudtam magaménak tekinteni, még akkor sem, ha tudom, hogy Saramagonál nyilván okkal történnek úgy a dolgok, ahogy)…
Ez feltétlenül újranézős darab.