Nem olvastam (még) a könyvet, így egyedül csak a filmről tudok nyilatkozni.
A történet, a szívfacsaró érzés közben, ami végig hullámvasút szerűen mar belém minden egyes alkalommal, amikor megnézem…pedig már vagy ezerszer láttam. A két főszereplő csetepatéi és békülései, a gyász érzetének enyhítése céljából, nagyon felszabadítóak voltak, mert így nem volt az egész nyomott hangulatú, mégis képes elérni, hogy a torkom végig összeszoruljon a sírhatnékától. Imádom.