Annakidején ezt a filmet akkor még – internet híjján – havonta megvettem a Cinema magazint hónapokkal a megjelenése előtt kinéztem magamnak, és alig vártam, hogy végre láthassam – és nem csalódatam. Ahogy most sem!
Sokadszorra megnézve is imádtam.
Tudom, sokan azt gondoljátok a hasonló filmekről, hogy túl „hollywoodi” – de néha kell az ilyen!
Nem kell gondolkozni, csak együtt sírni/örülni a szereplőkkel… Létezik az a lelkiállapot, amikor ez kell!