Még mindig nem tudok róla összefüggő mondatokban beszélni. Nagyon, nagyon szeretem, elképesztően elgondolkodtató, gyakran nagyon sötét. A karaktereknek mindig két oldala van, a negatívabb személyiségek sem teljesen negatívak, a pozitívak sem maradéktalanul pozitívak. Az önző Matton is bebizonyítja, hogy hiába borzalmas alak, de az akarata félelmetesen erős. Az üzenet, a háttérjelentések elképesztően sokrétűek, szerintem nem is lehet röviden összefoglalni, az idővel való játék pedig zseniális. Az egyik legjobb rajzfilm, amit valaha láttam.
Azt pedig nagyon sajnálom, hogy Yves-Marie Maurin életében nem kapta sorozatosan a díjakat, és nem volt annyira sok szinkronszerepe. Két rajzfilmben hallottam, és egyértelműen bekerült a kedvenc szinkronszínészeim közé.