Már tudom melyik filmhez kell fordulnom ha bármikor bánatos leszek.

Az Eddie, a sas az egyik legkedvesebb film, amit valaha láttam. Minden árasztja benne a jókedvet, már a poszterre nézve mosolyognia kell az embernek (legalábbis nekem biztos). Taron Egerton remekül formálja meg Eddie karakterét, aki a film kezdete után öt perccel befészkelte magát a szívembe. Hugh Jackman is hozza a formáját. Persze, maga a film egy kisebb-nagyobb kliséhalmaz, de van pár alkalom, mikor ezt meg tudom bocsátani egy filmnek – és ez pont ilyen alkalom. Megvan benne minden, ami egy jó inspirációs filmhez kell: szerethetőség, fontos üzenet, humor és feel-good hangulat. Erre még rátesz egy lapáttal, hogy igaz történeten alapszik. Nekem ennyi elég. Alig várom, hogy százszor újranézzem.