Ha Sarah Waters holnap eldöntené, hogy ízléstelen fosós, hányós humorú szexista regényeket ír, akkor is imádnám. Nos, nem a Tipping the Velvet miatt, hanem a Fingersmith miatt, de kétségtelen, hogy a Tipping the Velvet miatt ismertem meg a munkásságát és őt magát. Ezt a filmet láttam tőle először a maga 3 részével, és időszakosan még most is újranézem. Tudom, hogy a történet néha közel sem romantikus, tudom, hogy a karakterek néha bicskanyitogatóak… én mégis szeretem őket. Szerelmi történet ez a javából, bizony az…és a könyv meg még jobb, de én a filmet is szeretem. Mondjon bárki bármit, én akkor is szeretem.