A Thor – Sötét világ után igazán jólesett valami olyat nézni, ahol a Marvel nem tett még magasról a karakterhűségre.
Nem tudnék olyan szereplőt mondani, aki ne lett volna emberi, tele hibákkal és jó tulajdonságokkal, és ne kedveltem volna meg. Mind Thor és Loki, mind a fiúk kapcsolatára az apjukkal felderült az arcom, megmelengette a lelkem ez az idill, amiből a filmekben nem sokat kapunk, csak a háttérből érződik, hogy egyszer ez ilyen is volt.
És nem mellesleg Fandralon könnyesre röhögtem magam.
Remek kis film, mozgalmas és épp elég hosszú, ennél az egy óránál nem is kellett több. Kellemes kikapcsolódás volt, azt hiszem, új kedvencet avattam.