Az első rész utáni második abszolúte kedvenc epizódom – és már megint az utolsó jelenetekért, azaz nagyjából a záró félóra az, ami mindent visz nálam. Albert Wesker karakterét még mindig imádom, Alice is pozitívabb, mint pl a második részben, ahol egyébként a színésznőn is látszik, hogy semmi kedve a szerephez.
Aki játszott a játékkal az tudja, hogy bizony az, ami a filmben túlzásnak hat, valójában a game leképzése, szóval számomra ez is tejesen rendben van.
A zene nagyon emlékeztet a Portalra, és az a steril, hideg környezet is, ami a zárójeleneteknél van, így engem duplán is megvett (már megint) kilóra.