Sokáig nem tudtam, hogy mit is nézek, de úgy voltam vele, hogy előbb vagy utóbb csak kikötünk valahova – nem így lett.
Eleinte nem értettem az értékelések alapját. Bloom a kezdetektől bizarr volt, a nagy szemeivel, beesett arcával, tényleg borzongott tőle az ember, de nem volt világos, hogy mi vele a probléma. Aztán talán mikor közölte Ninával, hogy mit is akar, akkor kezdett egyre ijesztőbbé válni. Onnantól pedig egyre jobban süllyedt, egyre kevésbé érdekelte bármi is azon kívül, hogy a felvételei minél jobbak és minél sikeresebbek legyenek.
A vége pedig iszonyatosan megdöbbentett, de biztos vagyok benne, hogy sajnos ez a való életben is van, hogy így működik…
Gyllenhaal elképesztő volt, remélem vannak még ilyen mélységű alakításai. A jövőben oda fogok rá figyelni, és igyekszem majd az ő filmjeit is pótolni, mert ezzel most nagyon levett a lábamról.