Nem túl bonyolult történet, nem túl bonyolult karakterek, nem túl bonyolult kivitelezés. Körülbelül pont így képzelem az életet egy texasi kisvárosban. Annyira bele tudtam képzelni magamat ebbe a környezetbe, hogy szinte láttam, ahogy a verandán ülök a lemenő nap fényében, csizmás lábamat az asztalon pihentetve, a székem két hátsó lábán egyensúlyozva, miközben egy 0,33-as sört szopogatok. Nekem ezt adta ez a film.
Aki valami pörgős, bankrablásos, üldözős filmre vágyik, az ezt a filmet felejtse el. Ebben a filmben leginkább csak a zenei betétek pörgetik fel egy kicsit a kedélyeket, viszont azok nagyon találóan, nagyon jó soundtrack-et hoztak össze a filmhez. Jeff Bridges pedig úgy tolta a texasi akcentust, hogy örültem minden egyes szónak, amit kiértettem abból, amit mondott. :D