A remek tragikomikus elégia. Noha a vonatrablás többnyire családbarátnak tűnik, mégis röpke, de feltűnő fekete humorral van átütve (egy mulatságosan kudarcot vallott seppukku, egy főszereplőt, akit szinte lábjegyzetként lefejeztek), és a fatalizmus hátterében van, amely a sok háborús időszak fölé emeli. Az első 20-30 percben ideges, nyugtalan és látszólag töménytelen érzés van. Kell egy kis idő, amíg a vasúti tigrisek elindulnak 1941 telén, amikor Japán átveszi az irányítást Délkelet-Ázsiában, és a vasutakat használja katonai szállításra és ellátásra. A vonatrablásokban Chan hozza a tőle megszokott színészi és kaszkadőri tehetségét. Kicsit modern Robin Hood. Abból is láttam jót is rosszat is. Ez is így van. Jó film nézést.