Minden bizonnyal ez a legbetegebb felnövéstörténet amit valaha láttam. Egyedül az utolsó szegmenst hagytam volna talán ki, viszont elég rövid rész.

Több kreatívitás van a filmben mint Hollywood éves blockbuster termésében együttvéve. Valahol Jean-Pierre Jeunet-re emlékeztetett a látvány, iszonyat groteszk az egész, arra számítottam hogy majd ráismerek Budapesti épületekre meg helyszínekre de teljesen esélytelen volt.

Már A kedvencben is imádtam amit Lanthimos művelt a nagylátószögű lencsékkel, ezek itt is előkerültek és zseniális felvételeket készített velük.

Ráadásul hosszú idő után ismét a Puskinban, nem meglepetés de nagy élmény volt az egész, már csak azért is, mert 9 évvel ezelőtt pont a Puskinban, pont egy Emma Stone film (Birdman) volt az a meghatározó moziélményem, ami után nem vártam többet senkire ha érdekelt egy film, hanem elmentem egyedül, és a művész mozikat választottam, ha lehetett.