Ez aztán a félelmetes film a javából. Eleve könnyű rám ijeszteni, elérni, hogy ne legyen nyugodt éjszakám, de ez… pláne könnyen megteszi. Nem szerettem a hirtelen beugrós jelenteket sem.
A történet maga remek, könyvben is szívesen elolvasnám egy kicsit kiszínezve, persze nem azért, mert bármiféle hiányosságot érzékeltem volna a film közben, hanem mert egyszerűen jó és kész. A kis videók nagyon ijesztőek voltak, maga a figura is (tudom a nevét, de még komolyan mondom, attól is félek, hogy leírjam :D).
Egyszer láttam, többször nem is tervezem. Anyunak csináltam meló után este a szülinapi tortáját, gondoltam, amíg én elvagyok, a szintén ilyen beteg lelkületű anyám biztos szívesen megnézné ezt (persze nagyon bejött neki). Sajnos hamarabb végeztem én a tortával, mint ő a filmmel, így az utolsó húsz percet még láttam – és ennyi elég is volt ahhoz, hogy ismételten rossz éjszakám legyen. Sőt, ha rágondolok már görcsbe rándul a gyomrom. A fene az ilyen filmekbe!