Idejét sem tudom, mikor néztem utoljára cseh filmet. Ezzel viszont már tartoztam, mert vitathatatlanul klasszikus, ráadásul a könyvet nagyon szerettem.
Milos annyira kis szerencsétlen, de közben meg tudnám zabálni. Szegénykém…:D
Amúgy az egész banda annyira beteg. Némelyik jeleneten hangosan nevettem. Van néhány legendás pillanat, mint a híres pecsételős jelenet, de a kedvencem, amikor azt ecsetelik, hogy a németek visszavonulása csak taktikai lépés, és majd Törökország felől megkerülik az oroszokat.

Azért néha fárasztóan humoros felszín alatt elgondolkodtam azon mennyire tragikus is ez a történet.

Két dolog biztos:
1. Megint meg kell nézzem mielőbb a Sörgyári Capriccio-t
2. Újra olvasnom kéne Hrabal könyveket. Megjött hozzájuk a hangulatom. :)