Elnézve a kommenteket, nem vagyok benne biztos, hogy ugyanazt a filmet láttam-e (irónia). Az elsőt nyilván nehéz túlszárnyalni, és a második rész, bár újítottak a feladatok terén, nekem mégis csak a végén adta meg a „fűrészes” hangulatot, míg itt, a harmadikban úgy érzem, kárpótolva lettem, és a legelejétől rám telepedett ennek a meghatározhatatlan valóság-fantazmának a világa.
A legerősebb javítás a második részhez képest, hogy végre magyarázatot ad a miértekre, a halál-feladatok személyre szabottak, erkölcsöt és morált feszeget, és meglepően nagy hangsúlyt fektet az egyén pszichéjére a törhető teste mellett.
Szóval azt hiszem, a második rész kihagyható lett volna, bár rettentően tetszettek az utalások és a visszatekintések, és lehetett volna indítani ezzel a folytatást.
A vége pedig… uh, gyerekek: mestermű, ez van.