Várólistára tette 10
Kiemelt értékelések
Jesszus… a The Cove óta nem bőgtem dokumentumfilmen. Pedig ebben még csak delfinek sem voltak. Sőt, a történet sem volt új…
Minden elismerésem a készítőnek, aki mesterien keverte az archív felvételeket a rekonstrukciókkal, a napló és levélszövegek felolvasását pedig színészekre bízta (másik jesszus, hát hol volt eddig Jeremy Irons fia?!?) Külön pacsi, hogy nem csak egy steril szobában fapofával darálták a szövegüket, hanem tényleg úgy néztek ki, mint akiket most húztak elő egy mélyhűtőládából. Persze Lars Mikkelsen (aka Amundsen) úgy skandinávosan csak röhögött a didergő briteken. Külön gratuláció jár Scott kapitány druszájának, hogy elhagyta a mindenki más számára érthetetlen skót akcentusát és végre szépen artikulálva beszélt (ugye, hogy megy ez neked?). Egy ponton, amikor megemlítették Shackletont, bíztam benne, hogy egyszer csak megjelenik Kenneth Branagh is, de hát ennyire nem kényeztettek el. Mindegy, kibírom. Cserébe beérném, ha ebből az anyagból, ezzel a gárdával készítenének egy három órás filmet. Na jó, lehet kettő is.
Ami pedig végérvényesen megerősített abban, hogy ez bizony mestermunka, Scott unokájának megszólaltatása volt, aki kincsként őrzi nagyapja utolsó levelét. Ahogy kihajtogatta a dobozkából… na ott ment por a szemembe…
Remélem sikerül levadásznom a rendező ugyanezen koncepcióra épülő másik két dokumentumfilmjét a Titanicról és az Everestről. Mindenesetre 100-as zsepivel ülök majd neki.
