A kék Bolygó II (2017–2018) 94% 22★

Amit vártam, megkaptam, és még többet is. Már az első rész alatt sikerült könnyekig hatódnom, és ott tudtam, hogy minden rész nekem fog szólni. Csodálatos volt és felkavaró, olyan közelről és olyan részletességgel láthattam a Kék Bolygónkat, ahogy még korábban soha. A technológia fejlődés nem kérdés, ez az összes képen látszik, ilyen minőségi sorozatot a természetről nem is tud más csinálni, csak David Attenborough. Eddig is tudtam, hogy zseni, imádom, ahogy narrál, eredeti nyelven bármikor, bármelyik részt újra tudnám nézni. A technikai fejlődést már csak nekünk kéne követni, mert épp egy évezredeken át stabil élővilágot teszünk tönkre. Ez a része elborzasztott és főleg az, hogy mivel négy évig forgatták, pontosan tudták dokumentálni a végbemenő változásokat. A zene és a vágások rengeteget hozzátettek az élményhez, együtt féltem, izgultam, szurkoltam a bemutatott élőlényekkel. Csak a végén vettem észre, hogy mennyire a hatása alá kerültem, mikor a 7. rész végén elhatároztam, hogy én bizony másnap szedem a sátorfám, felkerekedem, és megmentem ezt a világot, mert egyrészt nem érünk rá, másrészt láthatólag senki nem teszi meg helyettem.

Egyszerre éreztem hálát, szomorúságot, haragot és mérhetetlen lelkesedést, miközben néztem. Attenborough bácsi is sokkal többet szerepelt benne, és külön értékeltem a keretes szerkezetet. Mindegyik epizód mesterien lett felépítve – egyszerűen imádtam a különleges, víz alatti felvételeket az óceán mélyéről, vagy az okos, rafinált halacskákról. Ki gondolta volna, hogy egyes fajok képesek különböző eszközöket használni, hogy élelemhez jussanak? Vagy hogy egy polip álcázza magát az ellenség megtévesztése végett? Zseniális és elképesztő pillanatok voltak ezek – hát még azoknak, akik első kézből élhették át! :)

Ugyanakkor a lezáró rész igazán szívbe markoló; látni és szembesülni mindazzal, ami alig néhány évtized alatt ment végbe. Az utolsó pillanatban mégis felcsillan a remény, hogy lehet ez ellen tenni, sőt, baromira kellene is! Nyilván nem tudok egyedül hegyeket megmozgatni, de amit kisemberként képes vagyok, igyekszem megtenni.

És csak bízom abban, hogy az elképzelés az egészséges óceánokról nem csak vízió, hanem egy szebb és boldogabb jövő képe is.

Nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon NAGYON SZÉP.
(És imádom az epizódok végén a kis werkfilmeket)