A Csendes-óceán szigetei (2022–2023) 0% 0★

Palau szintén amerikai terület volt, de 1994-ben függetlenné vált. Ma ez az apró szigetállam a világ élvonalába tartozik a természetvédelem és a fenntarthatóság úttörőjeként.
Ami már itt az útlevél ellenőrzésnél kezdődik.
Határőr: – Milyen célból jött Palaura?
Martin: – Dokumentumfilmet készítek.
Határőr: – Értem. Van egy fogadalmunk, amit bepecsételünk az útlevélbe.
Martin: – Rendben. [hangosan felolvassa:]
Palau gyermekei,
vendégként fogadom,
hogy megőrzöm és megvédem
a gyönyörű és egyedülálló szigeteket.
Esküszöm, hogy óvatos,
kedves és figyelmes leszek,
miközben felfedezem.
Csak olyan lábnyomokat hagyok,
amelyeket el tud mosni a tenger.

– Már a haláluk előtt tudták, hogy mire van szükségük az élet után. Néha harcosok voltak és harcosokat áldoztak fel, hogy megvédjék őket. Vagy néha szüzeket. Az illető ott állt, élve. És valaki hátulról megütötte és ő leesett. Számukra ez volt a legjobb módja, hogy eljussanak a Hawaikibe.
– Milyen volt a kiválasztási folyamat, ahol az emberek, a kislányok tudták, hogyha szüzek, akkor ez megtörténjen velük?
– Igen, így volt. Ha egy törzsfőnök meghalt, egy-két szüzet kiválasztottak, hogy ez történjen velük. Igen.
– Örülök, hogy már vége.
– Igen.
– Elmehetnénk innen?

Narrátor: – Darwin tudományos elmélete kezdetben sok problémát okozott az egyháznak. Vajon ezeken a nagyrészt katolikus szigeteken hogyan fér meg egymás mellett a hagyományos teremtéshit és az evolúciós gondolkodás? Ezen a szigeten Santo Cristo nővér egyszerre lelki vezető és a helyi iskola tanára.
Martin: – Az iskolában kérdezik az evolúcióról és a teremtésről?
Nővér: – Igen. Nagyon sok kérdést kapok.
Martin: – Tényleg?
Nővér: – De a családok többsége itt katolikus, úgyhogy a teremtés elmélete felé hajlanak. Az iskolában viszont a természetes kiválasztódást tanítjuk, de kihangsúlyozzuk a teremtést, mint tényt. Hogy Isten teremtett mindent, amit látunk. Ezek a varázslatos szigetek mind Isten művei.
Martin: – Tehát előbb a teremtés, aztán az evolúció…
Nővér: – Igen. Az evolúciós elméletet csak a pintyek csőrének a Darwin általi tanulmányozása által ismerjük, semmi másért. Semmi másért.
Martin: – Értem. Ennyi az egész. Ennyi.
Nővér: – Igen.

A körmenet után találkozom a Szűzanya egyik hívével, aki meghívott vacsorára. Ez egy szerényebb környék, de jobb, mint a városszerte szétszórt mintegy 500 nyomornegyed.
– Jay!
– Uram!
– Kérlek ne hívj uramnak, hívj csak Martinnak.
– Isten hozta szerény otthonunkban, ahol a mindennapjainkat éljük. Ő az öcsém, ő a húgom, és ő az unokahúgom. Jerome, Joanna és Paula.
– Jerome, Joanna és Paula. Máris elfelejtettem. [nevetés]
– Itt találkozunk minden nap.
– Kedves környék. Itt nőttél fel?
– Igen, születésem óta itt élek.
– Értem. Egymás hegyén-hátán éltek, de nagyonis odafigyeltek egymásra.

Suzanne Medina egy zoológus, aki egy Guamban őshonos fajt próbál visszahozni a kihalás széléről, a guami guvatot. (…)
Suzanne: – Egyébként a 70-es években kezdtek eltűnni.
Martin: – A kígyók miatt?
Suzanne: – A madaraink nem szoktak hozzá a ragadozókhoz. Már több százezer éven át csak az övék volt ez a sziget.
A guvatok nem tudnak repülni, így könnyű prédát jelentettek a kígyók számára.
Suzanne: – Úgy vélik, hogy egy nőstény barna fakígyó, amely vemhes volt, eljött Guamra, és benépesítette a szigetünket az utódaival, és ez megpecsételte a madarak sorsát.
Martin: – Kiirtották őket.
Suzanne: – Igen. Igen.
Az 1980as évekre számos, csak Guamra jellemző madárfaj kihalt. Átfésülték a szigetet a megmaradt guvatok után. Mindössze 21 madarat sikerült megmenteni és fogságba helyezni. A populáció helyreállítására tett kísérletek azonban kudarcot vallottak, egészen Suzanne megjelenéséig.
Suzanne: – Azáltal, hogy megismertünk minden egyes madarat, rájöttünk, hogyan használjuk ki az apró kis személyiségbeli furcsaságaikat, azért, hogy a megfelelő párokat párosítsuk össze. Sok időt töltöttünk velük és több, mint 400%-kal tudtuk növelni a szaporulatot. (…)
Igen, szó szerint nem volt semmi helyünk az első évben. (…) A szabadon engedés érdekében tenyésztjük őket. Amikor a számuk eléri a 140-et, elkezdjük előkészíteni a szomszédos Rota szigetén történő szabadon engedést.
Martin: – Ott nincsenek kígyók?
Suzanne: – Nincsenek.
Suzanne tenyész-programjának köszönhetően a guvatok ma már újra szaporodnak a vadonban. De nem Guamon. Még mindig Guamon az egyik legnagyobb a kígyók egyedsűrűsége, kb 12 kígyó 0.5 hektáronként. Ezek a hüllők valódi veszélyt jelentenek mind a vadvilágra, mind a sziget infrastruktúrájára, így a kormány drasztikus intézkedésekre kényszerült. (…)

Roman és Marc vadbefogók társaságában vagyok, akik az Egyesült Államok vadvédelmi szolgálatában dolgoznak.
Martin: – Miért itt az erőműben vannak a csapdák?
Roman: – Mert veszélyeztetik az elektromos hálózatot. Hetente 2-3 áramszünet van a kígyók miatt. (…)
Senki sem tudja pontosan, hogy miért vonzódik ennyi kígyó a villanyvezetékekhez és a generátorokhoz, de tény, hogy nem hagyják pihenni a vadbefogókat.
Martin: – Hányat fogott már be?
Marc: – Párezret? És még nincs vége.
Martin: – Ez egy szélmalomharc?
Marc: – Igen, szerintem sosem fogunk megszabadulni tőlük. (…)
Az elmúlt 7 évben 140.000 kígyót fogott be a Mezőgazdasági Minisztérium, amelyeket elmondásuk szerint kíméletesen elpusztítottak. De még így is kb. 1,6 millió kígyó él ezen a mindössze 50 km hosszú szigeten.