One Direction: This Is Us (2013) 92% 45★

Na szóval… :D Szögezzünk le valamit az értékelésem elején: NEM vagyok Directioner. Sokáig utáltam a zenéjüket, a régieket még most sem csípem, de a srácok baromi jó fejek, kedvesek, viccesek és tipikusan olyan kategóriába sorolnám őket, hogy egyszer az életben muszáj találkoznod legalább az egyikükkel. :D Szerintem minden interjút láttam és végignevettem. Követtem a karrierjüket, a lejtőket, a legnagyobb elismeréseket. Van valaki viszont, akit sosem tudtam megkedvelni, ez pedig Zayn. Szerintem mára már mindenkinek egyértelmű, hogy miért. Sejtettem, hogy nem ad bele apait-anyait és nem is nagyon akarja ezt az egész One Direction mizériát. Viszont amit nemrégiben leművelt, az teljesen kiakasztott. Nálam azon a szinten van, mint JB. Nem szeretem a dalait és magát az embert sem. Ennyi. Ezen nincs mit szépíteni. A fiúknak és a bandának is jót tett, hogy kilépett. A Made in the A.M. fantasztikusra sikerült. Ez az egyetlen albumuk, amit előszeretettel hallgatok meg minden nap, akár többször is. :D
Ez a film minden rajongónak kötelező. Én közel sem mondanám annak magam és furcsa volt, hogy Zayn még velük volt, de nem könyvelem el rossznak. Nem veszek meg értük, nem ölnék koncertjegyért, nem löknék félre mindenkit egy közös képért és nem plakátolnám tele a falamat a képeikkel, de a One Direction az egyetlen olyan pop fiúbanda, akikért megérné minden reggel hatkor felkelni csak azért, hogy hallhassam a Drag Me Down-t, a Perfect-et és a History-t a rádióban. :)

P.S.: A Laura Styles név azért elég menőn hangzik véleményem szerint… Ha értitek mire célzok ;D
https://45.media.tumblr.com/f7168436e0ca5c70464588db7bc…

P.S.2.: Oké, be kell vallanom, hogy az értékelésemet a film megnézése előtt írtam, de most folytatom a megnézése közben pár idézettel. :D

„*Liam nadrágot próbál*
– Nem jó?
– Egy kicsit szűk…
– Csak látni akarom hogy néz ki…
*lehajol, nagy reccsenés*
– Ó, Istenem!
*röhögés a háttérben*”

„*Harry egy kukában, amit Niall tol*
– I'm in the mood
For dancing, romancing
*Harry kikukucskál a kukából*
– I'm giving you it all tonight
*Niall röhög*
– I'm in the mood for dancing”

„*kamerázzák Liam alsó tájékát :D*
– Hé, itt fent vegyetek!”

„*Japánban kocsikáznak*
– Elég hülye dolog tőlem, de nem tudtam, hogy itt is hideg van. Azt hittem, ez is olyan ország, ahol mindig meleg van.
– Miért?
– Nem tudom. Mert Ausztrália jutott eszembe. A közelben van, nem?
– Ember, mondd hogy… Ó, ne!
– Mennyire vagyunk közel? Vagy a világ másik végén van?
– Ugyan már, Liam!”

„- Egy műtéti maszkban sétálgattam.
– Ó, tényleg?
– Igen.
– Hol szerezted?
– Vettem egy ötös csomagot. Van még egy, az lehet a tiéd.
– Állat! :D
– *hitetlenkedve rázza a fejét*”

„- Nagyon tetszik a hajam ma, Louise! Köszönöm!
*megöleli a fodrászt*
– Ne érj hozzám… Ne fogdoss…”

„- Egy lány megpróbálta megragadni a fülem. Szerintem meg akarta tartani, de mondtam neki, hogy 'Ez az enyém, drága. Nem lehet a tied, sajnos. Hozzám van nőve.'”

Az a fura az ilyen filmekben, hogy nem feltétlenül magát a filmet értékeljük, hanem azt, amiről szól. Egyébként a film, azt hiszem, nem igazán jó. A maga kategóriájában egyáltalán nem kiemelkedő, és szerintem túlzottan el lettek nyújtva a kötelező részek, pl. egy-egy szám előadása a színpadon vagy a rajongók visítása.
2018-ban tettem várólistára a filmet, most jutottam el oda, hogy megnézzem, de időközben igazából kb. már minden elért hozzám, ami elérhetett, szóval újdonságokat így már nem kaptam. Sosem voltam directioner, meg úgy alapból semmilyen fiúbanda fan sem, sőt, emlékszem, 2014-ben még értetlenül is néztem azokra az osztálytársaimra, akik a megszállottjaik voltak. Nem is tudom, mikor kezdtem el szándékosan 1D számokat hallgatni, nagyjából Zayn kilépése környékén lehetett, és így utólag visszatekintve, idősebben, mint amilyenek ők voltak az elején, csak sajnálni tudtam a fiúkat. Persze, egy részem mindig is irigyelte a hasonló zenész életet, ki ne tenné, de annyi rosszat hallottam a háttérből, hogy számomra az egész 1D sztori inkább tragédia, mint sikertörténet.
Istenem hát kisfiúk voltak még, és persze szórakozhattak meg valamennyire azért jól elvoltak, de így elszakítva lenni a családjuktól, minden lépésük előre megszabva, öltözködés, személyiség, viselkedés, stb., kegyetlen lehetett. Voltak azok a jelenetek, amikor arról beszélnek, hogy milyen más is lenne, ha valamelyikük mégsem ment volna el a meghallgatásra, de az az igazság, hogy akkor is egy ugyanilyen banda alakult volna, csak más arcokkal. Láttam is azt a jelenetet, amikor Simonék a versenyzők képeit tologatják és próbálják összecsoportosítani a lehetséges bandákat. Minden meg volt tervezve a legelejétől. És ennek ellenére mégis egészen rendes kis emberek lettek belőlük. Ha meg mégsem, azon nincs mit csodálkozni. De a szívem szakad meg értük.

Te jó ég. Lerry. De rég volt. Bárki bármit mond. Imádom őket. A kisugárzásukat, a dalaikat, azt ahogyan egymáshoz viszonyulnak.

1D is my life <3

Lsd.: http://snitt.hu/ertekelesek/3404