Taylor Swift egy igazán meghitt koncertélmény keretében adja elő a „folklore" című albumának minden dalát. Társproducerei, Aaron Dessner és Jack Antonoff kíséretében, valamint Justin Vernon vendégszereplésével Taylor az eseményt a New York állam északi részén található történelmi Long Pond… [tovább]
Folklore: The Long Pond Studio Sessions (2020) 26★
Képek 5
Szereposztás
Taylor Swift | önmaga |
---|---|
Jack Antonoff | önmaga |
Aaron Dessner | önmaga |
Justin Vernon | önmaga |
Kedvencelte 8
Várólistára tette 19
Kiemelt értékelések
Ez az album annyira csodálatos! Mondjuk melyik albuma nem az?
Annyira jó volt megtudni, hogy mik és milyen történetek ihlették a dalokat, miről szólnak és hogy hogyan készültek. A cardigan-august-betty szerelmi háromszög történetét imádom, zseniális! Taylor Swift aka queen of storytelling.
Taylor hangja nagyon kellemes, teljesen úgy szóltak a dalok, ahogy az eredeti stúdiófelvételeken. Az exile-tól meg még mindig libabőrös vagyok akárhányszor meghallgatom.
Teljesen megérdemelt volt az albumért az a sok Grammy-jelölés, remélem nyer minimum egy kategóriában, bár én az összes díjat neki adnám…
Jaj, úgy imádnám ha lenne majd az evermore albumhoz is egy ilyen film! *-*
Hihetetlenül szeretem ezt az albumot, ott üt ahol a legjobban fáj és ott gyógyít, ahol a legjobban kell. Én nem vagyok egy érzékeny ember, de olyan energiákat és érzéseket indított el bennem, amit lehetetlen volt megállítani, ezért végigbőgtem az egészet (az Evermoreról ne is beszéljünk). Itt is megmutatkozik, hogy Taylor egy zseni, és ha nagyon akarna akár filmezhetne is.
Alszik egyáltalán ez a nő egyébként így, hogy állandóan dolgozik? :D
Ez a film csodálatos utazás Taylor Swift világában.
Kicsit közelebbről megismerhetjük a dalalkotási folyamatot, ahogy egy-egy dal megszületik, és ahogy beszélgetnek róla, az valami elképesztő. A Folklore nagy kedvencem lett az albumai közül, a hangulata annyira megnyugtató, elmélkedő és elvonulós, teljesen átjön belőle a lelassulás érzése, ami alatt született ez az album.
Nagyon kíváncsi volnék egy ugyanilyen filmre az Evermore-ról is.
Mindig szerettem Taylor Swift zenéit, bár a korai évekből csak néhány dal volt meg, amit kb. mindenki ismer. Az 1989-nél kezdtem nagyon megszeretni, de a Folklore volt az, ahol igazán megmutatkozik a tehetsége. A hangja is, de leginkább a dalszövegei azok, amik egyszerűen fantasztikusak és csodálatosak. Egy pillanat alatt képes erős érzelmeket kiváltani az emberből, bármi is legyen az. A szerelmi háromszög zseniálisan szövi át az albumot, és egyszerűen csak ábrándozni tudok a folklore-ról. Ebből kiindulva nagyon örültem neki, hogy készült egy ilyen live verzió, főleg ebben a helyzetben. Nagyon örültem annak is, hogy kicsit többet megtudhattunk mindegyik dalról, a keletkezésüknek a körülményeiről. És Taylor hangja itt is*-* Egyszerűen imádom. ♥
manifesting evermore long pond studio sessions now
December óta az evermore bűvkörében élek, szóval jólesett újra belefeledkezni a folklore-ba. Kifejezetten tetszett, hogy nem egy az egyben az albumot hallhattuk, mivel a szövegekben, a hangszerelésben és az énekben is eszközöltek apró változtatásokat,valamint megható volt látni az egyes dalok előadásakor a Taylor arcán tükröződő érzelmeket: egyértelműen látszott, melyiket ihlette fájdalom, düh és melyiket öröm, nyugalom, vagy a szerelem. Maga a körítés nekem hiányos volt abban az értelemben, hogy több információra számítottam akár az album keletkezési körülményeiről (mondjuk a kezdőjelenetben is látható bejátszások formájában), akár a dalok elkészüléséről, mert odáig rendben van, hogy Taylor nagyjából mindegyikről elmesélte, milyen gondolatok mentén született meg egyik-másik történet, honnan merítette az inspirációt hozzájuk, de például a két zeneszerző munkája, a velük való együttműködés alig került szóba. Akadt azért néhány alkalom, amikor beszéltek arról, hogyan befolyásolta egy zenei dallam a szövegírást, és fordítva, én legszívesebben az összes dal kapcsán ilyen párbeszédet szerettem volna hallani, ám csalódott így sem vagyok, ugyanis egy csomó érdekességet tudhattam meg, sőt bizonyos dalok teljesen más megvilágításba kerültek azáltal, amiket Taylor megosztott róluk. Természetesen visszatérő téma volt a koronavírus-járvány, a karantén hatása a művészek életére, alkotói folyamatára, és engem személy szerint lenyűgözött a kreativitásuk, a kitartásuk, aminek köszönhetően ebben a lehetetlen szituációban létrehoztak egy csodálatos dolgot, hogy ezzel próbálják megkönnyíteni saját maguknak, meg persze a többi embernek a néha kilátástalannak tűnő napokat, és egyfajta menekülőutat nyújtani a zord valóság elől (és vannak annyira zseniális alkotók, hogy azóta elkészítettek még egy csodát ugyebár).
Számomra ez a film tulajdonképpen egy koncert és egy kulisszatitkokat eláruló összejövetel zanzásított verziója volt. Késő délutáni programnak elment, kellemes érzés volt ismételten meghallgatni az albumot, de több lényegi információt vártam vele kapcsolatban. Mindenesetre örülnék neki, ha az evermore-ról is készülne hasonló film.
amúgy 02. 26.-án néztem meg… 26:2=13 (igen, ez szándékos döntés volt) ;)
#onceaswiftiealwaysaswiftie
Népszerű idézetek
There’s something about the complete and total uncertainty about life that causes endless anxiety, but there’s another part that causes a release of all the pressures that you used to feel.
When did I stop being so outraged that I would throw myself on the floor and throw the cereal at my mom?
That’s my favorite thing about this album. That it’s allowed to exist on its own merit without it just being ‘oh people are listening to this because it tells them something that they could read in a tabloid.
I sort of unexpectedly started writing the new album, and at that point I was just like ‘Oh, I’m just writing songs in quarantine,’ and then it became an album really quickly.