Widaehan Yoohokja (2018–2018) 79% 24★

Hiányozni fog. Főleg a hétről hétre való várakozás. Megvan annak is a varázsa, hogy ha várok az epizódokra, és nem csak ledarálom őket. (Mert ugyebár legtöbbször ez van. Mindig. De érdekes volt most így.)

Eléggé csalódott vagyok. Mivel ez egy remake és könyvadaptáció is egyben, szerintem illett volna spoiler zárni a sorozatot, de sajnos nem így történt. Én megértem és teljes mértékben értékelem az ázsiai stílust, de ez egy tragédia.

A gazdagság, az erkölcstelenség kifejeződése prímán sikerült, bár a mai korhoz képest lehetett volna még durvábban is bemutatni. A dorama elején meg is volt mindez, majd a közepe felé mintha 180 fokot fordult volna maga a történet alakulása, mert spoiler. Si Hyun „feladata” pedig spoiler volt. Ezután azonban nem ez történt, hanem kaptunk valami szerelmes drámát, és igazából még nem is ezzel volt a bajom, mert „láttam belőle kiutat”. spoiler Még húzták a néző agyát rendesen, sokat drámáztak a karaktereink, majd spoiler?!? ……. Hadd ne kelljen kommentelnem az ilyen ugrásokat.

A karaktereket igyekeztem megérteni, a szülő-gyermek kapcsolat ábrázolása viszonylag jól sikerült, az elején ebbe is sok erőt fektettek bele. Viszont a közepe felőli tinidráma már nagyon nem az én műfajom, kinőttem belőle. Így mondanom sem kell a szereplők inkább váltak irritálóvá, mintsem megérthető huszonévesekké.

A színészek közül Woo Do Hwan és Mun Ka Young. Joy nem igazán nyűgözött le, két arca volt: a nagy mosolyú meg a flegma/mérges/komoly fej (ezek így mind egyben, mert nem lehetett rajta kiigazodni). Woo Do Hwan igazán beletette a szívét-lelkét a szerepébe, kirajzolódtak az érzelmei az arcmimikája által, de a közepétől a kataktere miatt ő is csak rinyált (pedig az elején olyan jó jelenetei voltak!). Kim Min Jaenek legtöbbször csak a kezét kellett bámulnia az emlékek miatt, vagy komoly megilletődött arcot kellett vágnia (de azt jól csinálta), a karaktere pedig végig piszkált. Mun Ka Young – szerintem – igen profi volt néhány jelenetben.

Maga a történet nem a szívem csücske az érzelmi zsarolás miatt, de spoiler gyártottak, és no comment. Csak ismételném önmagam…

Talán, ha a közepét lerövidítették volna, és nem olyan vége lenne, amilyen, hatásosabb lett volna. Kicsit megdöbbentő.

Namármost. Ha hatásos harcjeleneteket akarnak készíteni, amitől a néző is megilletődik My Mister készítőinek sikerült, csak úgy megsúgom, akkor a puffanó hangokat tessék hangosabbra venni, mert különben csak azt látjuk, ahogy finoman „megütik” egymást a szereplők.

És a zene. Fantasztikusan zseniális, mert beleillik a(z eredeti) történet tragikusságába. És imádom. Ez legalább a végéig olyan marad.

Hűűű, nekem ezzel sok bajom volt, de mivel alapvetően szeretem az eredetit, elnézőbb vagyok vele…
Ha azt nézem, hogy Veszedelmes viszonyok adaptáció, akkor megbukott, bár nyomokban tartalmaz ilyet, és max. 5 csillag… ám, ha a Kegyetlen játékokat nézem, akkor inkább elfogadhatóbb, és akkor 7 csillag, és én így is kezelem.
Korábban már kifejtettem, hogy szerintem ez a sztori kosztümösben, XVIII. sz-i társadalomkritikaként sokkal jobban üt (arisztokrácia szabadossága, hatalmi vágya, képmutatása, az álszent katolicizmusa stb. mely a francia forradalomba torkollik), mint modernkori tinédzserekkel. Mert így sokall kevesebb dimenziója, rétege van, mint amúgy. Lebutított, lecsupaszított így az egész, és csak az öncélú kegyetlenkedés maradt, ami meg kevéssé viszi el a hátán a filmet… De ha már napjainkba átültetett változat…
Nekem a Kegyetlen játékokban a végén az tetszett, hogy a csaj tökös módon elégtételt vett. Ezt innen hiányolom, pedig itt aztán bőven lett volna miért, Tae Hee pedig csak spoiler, kifogyott a szusz a végére a karakterből.
Aztán ott van Lee Ki Young… csak lóg a levegőben, pedig az utolsó részek fényében spoiler igazán helyre kellett volna tenni spoiler.
Woo Do Hwan nem a barátom, sem itt, sem a Mad Dog-ban. Szeretem a hangját, de ennyi. Jobb lett volna egy másik férfi főszereplővel. Kell még neki 5 év, hogy beérjen, ha nem ragad le ezen a szinten. Egyébként látom benne a szikrát, csak még nem sikerült igazán előhoznia magából azt, ami benne van.
Igazából az ötlet nem lenne rossz, de a forgatókönyv billeg, időnként nem tudja mit akar, és sok mindent lógva hagy a levegőben.
Nem olyan rossz, de lehetne sokkal, de sokkal jobb.

Próbáljunk meg nem túl „lehúzó” értékelést írni, bár nem biztos, hogy menni fog.
A feléig kifejezetten élveztem a doramát, hazudnék ha azt mondanám, hogy nem így van… Akármennyire gonoszak voltak, szerettem a Soo Ji-Se Joo-Shi Hyun triót. :) Az elején még egészen aranyosnak tartottam Shi Hyun és Tae Hee párosát. Aztán nagyjából a dorama felétől elkezdtek olyan irányba haladni a doramával, ami nekem nagyon nem jött be.
Nos, karakterek… Rég láttam szerintem olyan doramát, amiben ennyi számomra ellenszenves női karakter lett volna. Kyung Joo drágám… sajnálom, de már a hangod is olyan szinten irritáló volt, hogy lehetetlen lett volna megkedvelni. Joytól ez volt az első doramám. Nem akarom lehúzni a színészi játékát, mert itt inkább magával Tae Hee karakterével nem voltam kibékülve.
Soo Ji karakterétől a falat kapartam szinte egész idő alatt. Amikor azt hittem, hogy ennél álnokabb és idegesítőbb már nem lehet.. akkor rájöttem, hogy mégis. Többek között az ő karaktere nehezítette meg számomra a dorama befejezését.
A férfi karakterek közül legalább sikerült kedvencet találnom Se Joo személyében. Ő volt az egyik oka annak, hogy sikerült befejeznem. Néha Soo Ji miatt elszaladt vele a ló, de ettől nem kedveltem kevésbé.
Viszont, ami teljes mértékben pozitívum volt ebben a sorozatban az a zene. Biztos, hogy még így a befejezés után is meghallgatom majd néha az egyes számokat. :)
Összességében azt nem mondanám, hogy megbántam volna azt, hogy végignéztem. De egyszer bőven elég volt.

Úristen, ez nagyon tetszett. Régen láttam már ilyen érzelmes vagy inkább mondhatni szappanopera jellegű doramát. Nagyon élveztem minden percét.