Geu Namjaui Kieokbeop (2020–2020) 76% 9★

Nagyon érdekes témát vet fel és pont ezért volt furcsa is, hogy az első szerelem vált igazából másodlagossá, bár én amúgy sem kedvelem az ilyen volt barátnő/testvér szálas szerelmeket. Mégis a párocska aranyos volt, Anchor Lee hatalmasat változott, és ez nagyon meglátszik rajta, a viselkedése alapján, ahogy mosolyog, az új hozzáállása valami iránt, ami élő, és amit szeret, na meg a ruházata is változatosabb lett.
Nekem ennyiben volt más, azt hiszem, mert a történet által ismét megnyerő pszichopatákkal gazdagodtam, de nem igazán hatott új élményként, sőt a végére igencsak szürreális lett, spoiler. Én nem ezeket a karaktereket boncolgattam volna és más témákat is, vagy mást nagyobb hangsúllyal. Talán, amit még nagyon imádtam, az Ha Kyung és Ha Jin kapcsolata volt. Az utolsó két epizódot szerintem feleslegesen húzták el ennyire, amikor mindenki tudta, hogy milyen vége lesz.

Igazából nagyjából egyetértek mindennel, amit @Melanii és @Nofrit írt, úgyhogy sok szót nem is csépelnék feleslegesen a karakterekre, mert mindhárom párosunk nagyon jó volt. Gonoszokat lehetett utálni, történet amúgy hatalmas meglepetéseket nem tartogat. Ettől függetlenül végig egy keserédes hangulat lengi körül a sorozatot, hol fülég érő vigyorral nézed, hol összeszoruló szívvel. Szerettem a sorozatot, nehéz volt otthagyni éjszakánként, így mindkétszer sikerült éjjel kettő után feküdni, mégis azt mondom voltak hibái. Az utolsó két részért mérges voltam, anélkül meglett volna a 9s. Valamilyen szinten csak időhúzásnak éreztem, az összes többi problémájuk előtte sokkal nagyobb volt, ugyanazt amit a végén megtettek megtehettek volna két résszel előtte is >< Mégis egy pillanatra sem sajnálom, hogy elkezdtem a sorozatot :)
ps: Kim Dong Wook mindig megdöbbent, minden sorozatában teljesen új arcot mutat…The Guest-ben letaglózott, Special Laborban szerintem volt rajta legalább 5-10 kiló plusz , ott teljesen más karaktert alakított és most kaptam ezt. Mintha ezer arca lenne :) ééés szeretem a hangját :P annyira megnyugtató…oké áradozás OFF.

Biztos vagyok benne, hogy teljesen más élményt nyújt egyben ledarálni egy sorozatot és hétről-hétre izgatottan várni a friss részeket, ezért is nem szeretnék elfogult lenni a sorozattal szemben.
Adott nekünk egy hiperamnéziában szenvedő hírbemondónk és az élete fontos emlékeit elvesztett híres színésznőnk. Ez már alapvetően nem egy rossz koncepció. Ami még érdekesebbé teszi az az, hogy egy bizonyos személy összekapcsolja ezt a két először idegennek tűnő személyt.
A történet még számomra is kiszámítható volt, de azért okozott néhol kisebb-nagyobb meglepetést. A lényeg az, hogy nem unatkoztam.
Jung Hoon betegsége nagyon komoly, hisz feledni képtelen. Az élete során elhangzott összes sértés és miegymás ott kavarog a fejében.
Ha Jin viszonylag boldogan tengeti a botrányokkal tarkított életét, de legbelül ő is sebesült, mégha ezt a külvilág felé nem is közvetíti.
Nagyon örülök, hogy ez a két ember végül olyan jól egymásra talált. Nagy szükségük volt egymásra. Egymás támaszai lettek és együtt képesek voltak túllépni a múlt sérelmein és maguk mögött hagyni a fájdalmat. Úgy is fogalmazhatnék, hogy tökéletesen kiegészítették egymást.
A mellékszereplők még színesebbé tették ezt a sorozatot. Ha Kyung aki mindig ott volt a nővére mögött és segítette ahogy csak tudta. Rengeteget nevettem a jelenetein. Ha Jin legnagyobb bánatára a diétázást nagyoooon komolyan vette. Aranyos párt alkotott Jo riporterrel, igazán örültem nekik.
Az igazgatónő és a főszerkesztő simán megnyerhette volna az év párja díjat. Ahogyan egymással csipkelődtek és amilyen szeretettel a szemükben egymásra néztek egyszerűen szívmelengető volt.
A mi drága dokink s egyben jó barátunk is kitett magáért. Egy olyan apának megfelelni amilyen neki volt nemhogy kész kihívás, hanem körülbelül lehetetlen dolog. Nagyon keményen dolgozott de az a vén róka soha egy jó szót nem szólt hozzá, mindig lenézte a fia teljesítményét.
Így, végezetül köszönöm, hogy láthattam a sorozatot. Egy élményt nyújtott!

A csillagozással bajban voltam, mert imádtam ezt a sorozatot, mégis többet vártam tőle, több mindent ki lehetett volna hozni belőle. A karakterek imádnivalóak voltak, hozzánőnek a néző szívéhez, a színészek is jól hozzák őket. Megvan az összhang közöttük, még talán a kémiai is, bár – ugyan valószínűleg ez csak az én hóbortom – én abból többet kértem volna. Egy kapcsolat elején csak ülni, állni egymás mellett, nekem kissé távolságtartó. Viszont, amikor mégis megtörténik, olyan természetességgel, hogy valóban elhitetik, hogy szerelmesek egymásba, együtt vannak.
Van benne izgalom, múlt fájó pillanatai, „gonosz” érdekemberek, meg néhány furcsa szemlélet, illetve függőben maradt kérdés, amire nem kapunk választ. Vagy csak én nem találtam rájuk…