Who Are You: School 2015 (Hakgyo / School 6.) (2015–2015) 87% 32★

Hát eléggé kérette magát, hogy megnézzem. Nem is nagyon akartam, de mivel a zenéjét hónapok óta hallgatom, így rávettem magamat, hogy nekiüljek. És de jól tettem! Nekem nagyon bejött ez a sorozat. Azt hittem, hogy valami folyton verekedős diákokról fog szólni, aztán meglepődtem. Elég komoly kérdéseket és szituációkat boncolgat. Néha a szavak nagyobbat ütnek, mint a kéz.
Lee Eun Bi lassan megtalálta a magabiztosságát, és szembe tudott nézni a múltjával. Go Eun Byeol is meg tudott békélni magával, igaz nekem az ő sztorija kicsit lapos volt. Láttam benne kiaknázatlan lehetőségeket. Ahogy Eun Bi története bontakozott ki, úgy lehetett volna kicsit több Eun Byeol is. Igaz így legalább nem volt annyira zavaros, hogy most akkor éppen kiről is van szó.
Jó, hogy csempésztek bele egy kis szerelmet, bár a háromszögtől én falnak tudok menni. Végig a másiknak szurkoltam.

Őszinte leszek, a thai verziót láttam először, így nekem már nem volt ismeretlen és új ez a történet. Nem tartogatott számomra zsákmacskát, sem meglepetést, de ettől még nem volt rossz. Az alaptörténet érdekes, bár eléggé lerágott csont. Mégis fontos dolgokról szólt, mint a bullying, az öngyilkosság, a szülői elnyomás/terror, magány, szeretetéhség és a valahová tartozni akarás. Örülök, hogy ezeket nem sinkófálták el a készítők és rendesen be lettek mutatva és a végén mindenki megkapta, amit megérdemelt. Vagy legalábbis többnyire. Mert volt, akinek a sorsa nem oldódott meg, csak lógott a levegőben. Nem egy könnyű darab, de úgy érzem, hogy a 16 epizód egy kissé sok volt neki, mert sokszor elég érdektelen dolgokkal ment el az idő. Vagy egy problémát ötször körbejártak, mire mindig ugyanott lyukadtunk ki. De mint írtam, nem volt rossz, csak néha picit túl lassú és 12 részben jobban és gyorsabban mentek volna az események. Túl sokáig nyúltak a manipulációk, meg a titkolózás, meg a „mi történt egy évvel korábban” dolog is.

A színészi játékra nem lehet panasz, Kim So Hyun remekül hozta az ikerlányok karaktereit, akik igencsak különböző személyiségek. A színésznő egyébként még csak tizenhat éves volt ekkor, tehát szerintem pont ezért tudta olyan jól megragadni a kamasz karaktereket. De nekem mindenkinek az alakítása tetszett és a zenék is remekek voltak.

Viszont van a doramának egy nagy hibája, hogy szerintem Eun Bi-nek spoiler
De persze az első résztől borítékolható volt, hogy a főszereplő lány spoiler
Egyszer jó volt megnézni, de nem egy korszakalkotó dorama.

Ennél a csillagozásánál én azt hiszem, kicsit (nagyon) lehúztam a dolgokat. De szerintem, jogosan.
Egyszerűen tökéletesen kezdődik, és olyanok a zenéi, hogy lehidalok. Aztán meg minden megbonyolódik, és még érdekesebb lesz. DE végül pár aprócska szóval és tettel annyira elrontják az egészet. Na meg, ha én már nem spoilereztem volna le magamnak előre, az utolsó pillanatig reménykedtem volna. (Mindhiába.)
A vége is amolyan „csak zárjuk már le valahogy” szagú, sok szereplőről nem tudjuk meg, mi lesz vele, vagy ha igen, igazából a sorsa ugyanolyan gödörben marad, mint előtte.
Emellett van pár dolog, ami nem igazán logikus, néha az emberek maguk alatt vágták a fát, vagy ha nem, akkor meg tök logikátalnul csináltak dolgokat.
Amúgy, szerényke véleményem szerint a színészek jók, a játékuk is, viszont a forgatókönyvíró néha nem tudom, hol járt. És szerintem ez rontja el az egész sorozatot.
Ha más miatt nem, a zenék miatt, és azért, mert felfedeztem benne pár igazán ígéretesnek tűnő színészkét, megérte, de amúgy… nem tudom. Ajánlom is, meg nem is. Talán, ezt mindenki döntse el magának. :)

Az elején nagyon nem volt kedvem egy cuki, vicces , fiatalos ikres sorozathoz de az első rész után inkább a bőgés kerülgetett mint a nevetés. Az egész történet alapja az iskolai bántalmazás,terrorizálás, kiközösítés és a szülők általi nyomás , a megfelelési kényszer és ezek rányomják a hangulatát az egész sorozatra. Voltak nagyon megható, szívszorító szituációk, jelenetek, párbeszédek és hiába szomorított el valahogy mégis olyan jó volt. Az utolsó 4 részben volt a főszerep a romantikáé ami enyhített a sorozat drámaiságán. Tetszett hogy a szereplők hétköznapi problémáktól szenvedtek, ettől olyan életszerű az egész és talán egy kicsit segíteni tud az olyan fiatalokon akik tényleg átélik ezt a fajta pszichológiai és fizikai terrort a hétköznapokban is.