Fruits Basket (Fruits Basket 1.) (2019–2019) 93% 59★

Hirtelen nem is tudom, mit írjak. Eddig ez az egyik legszebb anime, amit láttam, köszönöm szépen @Netta88 az ajánlást :) Szépen bemutatja, hogy milyennek is kellene lenniük az embereknek, hogy ez a világ jobbá váljon. A konfliktusok nem csak fizikai erővel győzhetők le, hanem szeretettel és megbocsátással is. Bár feltölt pozitív energiával, mégis mennyire drámai. Sok olyan rész van, amihez szükségünk lesz papírzsepire. Sok emberi sorsot megismerhetünk szépen, részletesen kidolgozva. Senkinek nem volt könnyű élete, mégis a túlélést és a küzdelmet választotta, mert mélyen legbelül hitt abban, hogy egyszer minden jóra fordulhat. Bár sokan eljutottak a feladásig, és mégis visszafordultak. Tooru egy tüneményes lány, naiv, önzetlen, de kicsattan az energiától. Pedig mennyit veszített. Kyouko a mindene. Annyira gyönyörűen ábrázolja az anime ezt az anya-lánya kapcsolatot. Tooru-ra mindvégig felnéztem, hiszen hihetetlen erő kellett ahhoz, hogy így dolgozza fel azt, ami történt. Mindig mosolygott, és optimistán tekintett a jövőbe. Édesanyja továbbra is vele maradt. Az emlékek, tanácsok, amiket tőle kapott, szinte megelevenítik őt. Tooru miatta vált olyanná, amilyen. Ők mentették meg Arisát és Sakit is. Olyan kapcsolat alakul ki a három lány között, ami megtörhetetlen. Aztán itt vannak a srácok, a Souma család, akik kincsként tekintenek az árva Tooru-ra, akit még a családja sem akart elviselni. Shigure, a kissé lökött író nem sokat gondolkodik azon, hogy befogadja-e. :) Mindenki külön egyéniség, és a jellemfejlődés részről-részre tapasztalható. Újabb és újabb szereplők tűnnek fel, és mindegyikük megkapja a maga kis történetét. Senki sem makulátlan, de egyikük sem rossz ember. A külvilág gonosz és elutasító azzal szemben, aki más. Kyou és Yuki örökös versengése mögött is mélyebb érzelmek húzódnak. Ebben a családban mindenkinek nehéz élete van, főként az átok (és a család feje) miatt. Nehéz kedvenc karaktert mondanom, én Akito és a Yuki herceg klubtagok kivételével mindenkit szerettem, mert mindenkiben meg lehet találni azt a tulajdonságot, ami miatt közel kerül a szívünkhöz. A szeretet valóban képes minden akadályt legyőzni? Ha jó és segítőkész vagy, és mindez őszinte, akkor tényleg megtalálod az élet értelmét? Jó hinni ebben :) Nem ismerem a 2001-es animét, és a mangát sem olvastam, csak erről a történetről tudok véleményt mondani. Az első opening és ending gyönyörű, a második annyira már nem tetszett, szerintem kár volt lecserélni. A grafika is csodaszép. Élveztem az anime minden percét, és biztos, hogy nem most láttam utoljára. Több ilyen emberre lenne szükség, mint Tooru, Kyouko, Haru, Yuki, és a többiek… akkor minden rendben lenne a világban :)

Igaz nem láttam az eredetit viszont ennek hatására a mangába is belekezdtem hiszen megfogott maga az alaptörténet. Nem egy teljesen nyálas romantikus story, hanem van hozzá kerítve a zodiákos rész ami szerintem emel rajta és kiemeli. A tipikus szerelmi 3szög meg volt itt is és most belegondolva egy ideig nem is tudtam pártot foglalni mert Kyo és Yuki is megfogott egyaránt. Meg Tooru is szerintem tényleg egy mindenki által szerethető lány, de méginkább megfogott benne ahogyan képes volt túltenni magát a dolgokon…egy igazi pioneer :D

Kicsit gondban voltam ezzel az értékeléssel, mert nehéz megfogalmaznom mennyire és miért szeretem ennyire ezt a sorozatot. Már jópárszor láttam, de mindig meg tud siratni. A legtöbb karaktert imádom, Tooru egyszerűen egy elképesztő lány. Néha már kicsit zavart, hogy ennyire tökéletes/naív, azonban nagyon megszerettem őt is. Jó volt többet kapni Hana-chanból és Uo-chanból is. A lányok barátsága valami elképesztő. A Souma család legtöbb tagját szintén megszerettem – főleg Harut, Hatori-sant, Momijit és Kisa-chant. De az én szívem csücske egyértelműen Kyou. spoiler Minden karakternek megkapjuk a maga hátterét, senkinek sem volt egyszerű élete, de egyikük sem adja fel.
Amit még nagyon szerettem a sorozatban – mindent –, az Toorunak és az anyukájának a kapcsolata. Kyouko-san is egy tünemény volt, egy fantasztikus anya-lánya kapcsolatot láthattunk.
Ez a sorozat egyszerre tört össze lelkileg, és tett egy kicsit optimistábbá is. Nagyon fontos szerepet játszik benne a szeretet és a megbocsájtás, valalmint a család fontossága is – és hogy mennyire más és más meghatározása van az embereknek a család fogalmáról. A grafikája nagyon szép, a szinkronok is illenek a karakterekhez, bár nekem Kagura kicsit sok volt, főleg Kugimiya Rie hangjával nehéz volt őt az elején megkedvelnem. spoiler
Összességében ez egy gyönyörű és érzelmes sorozat, amin az ember egyszerre sír és mosolyog, mert a sok tragikus történet mellett fantasztikusan erős kapcsolatokat láthatunk a karakterek között. spoiler

A manga lassan két éve csücsül a kívánságlistámon, így megörültem a kihívásnak, mert motivációt adott, hogy meglessem, egyáltalán miről is van szó :))
(Igen, sokszor úgy kezdek hosszú manga sorozat gyűjtésébe, hogy nem igazán tudom, mire számítsak, de – lekopogom XDD – eddig még sosem jártam rosszul :))

A sok-sok koreai után furcsa volt japánt hallani, de nagyon hamar belerázódtam, mert szerintem ez is gyönyörű nyelv. Olyan jó lenne egyszer ezt is megtanulni! :( :)

Kb. az első perctől fogva tudtam, hogy nagyon fogom szeretni, Tooru-ról sokszor Nanami jutott eszembe (Kamisama Kiss), ugyanaz az optimista, bájos, segítőkész természet, aki megdöbbentően jól veszi a legnagyobb akadályokat is. (Imádnám, ha ilyen tudnék lenni XDD)
Kis kivétellel a többi szereplőt is egytől egyig nagyon megszerettem, sokszor megríkattak a szomorú-szép háttértörténetükkel, küzdelmeikkel, félelmeikkel. Imádtam Kyo-t, Yuki-t, Momiji-t, Haru-t és legfőképp Ayame-t :)) Nagyon szerettem Tooru barátnőit is – csodálatos a kis hármasuk, örültem, hogy ilyen összetartóak :)
És nagyon imádtam Tooru anyját is :( <3

Szépen van felépítve a sorozat, nagyon tetszett, ahogy a helyükre kerültek a részletek, bár persze még van jó pár meglepetés, rejtély, úgyhogy úgy érzem, folytatnom kell mindenképp. :D
És nagyon szeretném a mangákat is! :DD

Még hihetetlenül régen ajánlotta az egyik régi gimis osztálytársam, de még ugye csak a 2001-es eredetijét, de valahogy sosem vitt rá a lélek, mert annyira nem tetszett a grafikája és egyszerűen nem akartam megnézni, viszont a történetét elég érdekesnek találtam. Úgyhogy számomra tökéletesen kapóra jött ez a remake, és eléggé pozitív meglepetések értek az anime folyamán.
Láttam, hogy nagyon sokan nagyon jó értékelést adtak az animének, így nem paráztam annyira, hogy az én tetszésemet nem fogja elnyerni. Viszont tény ami tény, hogy én egy kicsikét máshogyan képzeltem el az animét, ami nem feltétlenül probléma, mert teljesen pozitív volt ez részemről, de eléggé meglepett.
Az openingek meg az endingek nem voltak számomra olyan meghatározók, bár az első op az tetszett a legjobban.
A karaktereket tekintve, ismét csak megvoltak a tipikus shoujo animék közkedvelt karakterei, de nem tudom, most nem volt annyira zavaró mint néhány animénél szokott lenni számomra, sőt kifejezetten élvezhető volt a jól megszokott alapok ellenére is.
Mást nem igazán tudok szerintem még hozzá fűzni, csak azt , hogy látványvilágát, és mondanivalóját tekintve is egy gyönyörű sorozat volt, és egészen biztos vagyok benne, hogy a második évadot is hamarosan, ilyen gyorsan fogom kivégezni!

Jószívű 10-est adok erre az animére, igazából nálam olyan 9,5 csillag lenne. :)
Amint elkezdtem, rájöttem, hogy én ezt már bizony láttam és be is ugrottak a jelenetek. Minden esetre tartottam egy maratoni ismétlést és azt kell hogy mondjam, hogy másodjára is nagyon tetszett. Voltak benne mellékszálak, de azokat is szórakoztatónak találtam, nem pedig időhúzásnak.
Sok mindent meghagytak az írók a második évadra. Kíváncsi vagyok, még milyen titkok húzódnak meg a háttérben. :)
Egyetlen idegesítő dolog volt számomra, Tooru hangja. Ezt a visítást… Jaj, bocs, hogy élek! Grrr kiráz a hideg ettől a karaktertípustól. :D De szerencsére több volt a pozitív tulajdonsága, mint a rossz. :P
Fiúk közül nekem még mindig Kyou a nyerő, na meg a Fekete Ökör :’D. Jó kis kettős személyisége van a srácnak.
A zenék jók voltak, de leginkább a második ending fogott meg.
Jöhet a második évad!!

Nagyon őrlődtem csillagozás terén… Szerettem, de a vége felé nagyon rosszat tett a lelkemnek. Egy amúgy se túl jó állapotban néztem és az anime még mélyebbre söpört. Csak győzzek kimászni.
Egy megérzés miatt kezdtem el, hogy nekem ezt kell most néznem. Nos nem tudtam mivel állok szemben. Alapvetően egy bájos, aranyos, szívmelengető sztori, ami miatt kicsordul a könnyed és megszakad a szíved.
A szereplők többsége tragikus és bonyolult háttérrel van megáldva, de mindegyikük nagyon szerethető spoiler
Itt mindenki egy egyéniség. A sztori nagyon jó, nagyon egyedi számomra. Nevettem rajta, főleg Fekete Haru-n meg Tooru kapálozásain és néha könnyeket csalt a szemembe, meg amikor kivégeztem kegyetlen sírásba taszított. Hajnali három fele fejeztem be még pakolásztam egy sort, majd úgy negyed négy fele zokogtam. A szereplőkért, a sztori miatt, amiatt amire emlékeztetett.
Sokan belopták magukat a szívembe, Kyou, Yuki, Hatori, Haru és Kisa pláne. :)
Nagyon köszönöm, hogy @Chriss és @Netta88 is mesélt az élményeiről az animével kapcsolatban és figyelmeztetett a sírás veszélyre.

Először nem hittem hogy ennyire fog tetszeni, és nem gondoltam hogy ilyen jó lesz a történet :D Szerencsére nem csalódtam mert egyszerűen imádtam *-* A története, a rajzolása és a zenéi is nagyon jók és a szereplők is tetszettek. Igazság szerint mindenkinek szurkolok hogy elnyerje Tooru szerelmét, nem tudok dönteni köztük. Kb részenként másnak szurkoltam x3 Minden esetre ez is felkerült a kedvenceim listájára és szerintem többször újra is fogom nézni :D

Rengeteg szereplőnk van, sok-sok traumás háttérsztorival. Lement az 1. évad 25 része, és még mindig jönnek be új szereplők és még mindig kapálózunk valamerre, de nem igen tudom, hogy merre. Persze, az epizódról epizódra az megvan, csak a nagy egész nem akar kikristályosodni… nah majd a 2. évadban.
Tooru időnként kicsit sok nekem, mármint a naivsága. A srácokat sem mindig értem, de legalább aranyosak.:) Viszont a hangulata nagyon szép, amolyan mentazöld…

Amikor tavaly elkezdődött az első évad, nem igazán érdekelt, mert csak egy tipikus shoujo animének tűnt. Aztán valahogy mégis elkezdtem, és egyáltalán nem csalódtam.
Nem olyan cukormáz az anime, mint amilyennek gondoltam, tele van szomorú és drámai pillanatokkal, sok szereplő a saját harcát vívja, leginkább erről is szólt az évad. A legtöbb Soumát kedveltem, ahogy Tooru barátnőit és az anyukáját is. Tooru se rossz karakter, csak néha túlzottan naiv és cuki az én ingerküszöbömnek.
Csatlakozom a macskapártiak táborába :D