Lájkolva (Lájkolva 1.) (2019–2019) 76% 75★

WOW ember…. a crush-od most már látná hogy bejössz neki ⓧ_ⓧ
A Love Alarm egy nagyon érdekes alkalmazásnak mutatkozott aminek persze vannak jó és rossz oldalai is egyaránt. Plusz azért a zenék nagyon jól lettek beillesztve és iszonyatosan jó őket hallgatni bármikor ♥(ˆ⌣ˆԅ) Igaz a story néha kicsit meglepő spoiler
Persze nem fenékig tejfel a szerelmes élet, mert itt is van pár jól ismert szerelmes klisé spoiler de a kémia viszont Sun Oh és Jojo közt perfect :3 spoiler

Jó volt ez. A technológia ismét továbbfejlődik, haha. Hát érdekes koncepció, miszerint egy applikáció segítségével megtudjuk, hogy tetszünk-e valakinek. Szerintem ez nagyon magánügy, de önkéntes a részvétel végül is, hogy valaki letölti-e az appot vagy sem. Bennem felmerült jó pár kérdés és ellenérv az appal kapcsolatban, jó vitatárgy lenne ez a téma. :D
Tegnap fejeztem be az Abysst, és önkéntelenül is, de összehasonlítottam a cím-téma szempontjából. A Love Alarm arról szólt, amilyen címet adtak neki. (Anyám, mi ez a magyar cím megint…) Részletezték az appot, a használatát, a végén a magyarázatok is a helyén voltak, kellettek. Az is teljesen érthető, hogy a szerelem témát a fiatalság körébe helyezték, ahol mindenki kezd “belekóstolni” ebbe az érzésbe. Bár igyekszem elvonatkoztatni attól, hogy a falat kapartam ettől a szerelmi huzavonától, de nem könnyű, mert nagyon nem szeretem az ilyen szálakat. És mindig a negyedik felet sajnálom, aki belekerül a hármas fogatba. :( (Többek között az is felmerült bennem, hogy mi van akkor, ha olyan valakibe szerelmes az ember, aki már “foglalt”, és kijelzi a képernyőjén. Szerintem nagyon felszínes és felelőtlen dolog csak úgy bevallani a világba az érzéseket, hiszen, mivel hatunk egymásra, ezek a vallomások sem fognak eltűnni a levegőben, bizony elgondolkozhat rajta az ember és ki tudja, mihez vezethet. Nyilván, van rá ellenpélda is. De csak úgy lesz.rni és kikiabálni magunkból az érzéseinket, nem gondolva arra, hogy ez mit okoz a másiknak, nem valami szép dolog.) Mégis megvolt a maga drámaisága és az ost is kedves volt, valamelyik darabja inkább szomorú, de ha hallgatja az ember, egy átfogó képet kap a szerelem témáról. A karakterekben semmi új nem volt, nem okoztak meglepetést sem, a szegény, kitörni akaró lány, a gazdag, külcsínből elege lett srác és a harmadik kerék fiú, aki teljesen más, mint a “first lead”.
Az emlékezést kicsit túltolták. Nem tudom, hogy ezzel akarták-e kitölteni a játékidőt, de nagyon sok volt és szinte alig haladtunk a legérdekesebb résszel. Ja, és néha nagyon furán jött ki, hogy random bevágták a gyerekkori emlékét, amikor semmi köze nem volt a cselekményhez. Plusz, sokszor volt ismétlés is.
A hangulata viszont minden negatívum ellenére megfogott. Talán, főleg az ost miatt.
spoiler Hát igen, a nyolcadik epizód folytatásért üvölt, de a sorozat felépítése alapján ez így is volt tervben. (Bezzeg a többi függővéges sorozat. :( )

Már régóta szemeztem ezzel a sorozattal, de elég nehezen vettem rá magam, hogy tényleg elkezdjem.. nem rajongok a szerelmi háromszögekért. :’) Itt meg hát ugye a fő téma, vagyis maga az alkalmazás, kb megkövetelte, hogy legyen benne szerelmi háromszög. Vagy inkább sokszög.

Sokkal jobb volt, mint amire számítottam. Vagy legalábbis a második fele, amikor már nem középiskolások a szereplők, az nekem valahogy jobban tetszett.
Amúgy tisztára klisé az egész, de mégis megvett kilóra a hangulatával, a zenékkel, meg a látványvilág is olyan szép. Na és persze elgondolkodtató ez a dolog a Love Alarmmal, szerintem totál kiábrándító volt, ahogy a szerelmespárok megálltak egymással szemben telefonnal a kézben, és várták hogy megszólaltassák a másikét, aztán meg örült a fejük mikor jött az értesítés. :D

A végén azt hittem, hátravan még egy rész, de nem. :’D Mit mondjak, eléggé félbe lett vágva, kaphatott volna legalább egy normális befejezést. Na nem baj, közben már pörög a második évad, kíváncsi vagyok, ki mellett köt ki végül Jo Jo.

Úgy akartam kezdeni, hogy: betojok, tényleg van ilyen alkalmazás! Aztán a végére csak annyi jutott az eszembe: Anyád, most tényleg így van vége!?
Azért kicsit szomorú, ha jobban belegondolunk a világ tényleg efelé tart, hogy egy alkalmazástól függjön az ember. Vagyis már függünk többtől is, nem sok kell, hogy az érzelmeinket is irányítsa egy. Mintha a szerelem önmagában nem lenne elég bonyolult az ember számára. Azért a 2.0 már tényleg túlzás!

Érdekes. És tényleg ez az első szó, ami eszembe jut erről a sorozatról és egyáltalán nem negatív értelme van ennek az egyszerű szónak.
Maga a történet jól van felépítve, érdekes, izgalmas, képes fenntartani a figyelmet, nincs túltolva benne semmi. Tetszett az egész és szerintem csak még érdekesebbé tette a szerelmi háromszög és ez az egész nagyon furcsa helyzet, megtűzdelve rengeteg kérdéssel és titokkal. Mondhatnám úgy is, hogy újdonság. Ezzel az újdonsággal pedig érdekessé tették a sorozatot.
Folyamatosan épül fel a történet, bontakoznak ki a szálak, közben néhány felmerülő kérdésre választ kapunk és a válaszokért cserében még több kérdést is.
Az összes szereplőt, – aki nagy részben a sorozatban van, – azokat szerintem nagyon eltalálták. Olyan érzésem volt, mintha rájuk szabták volna a karaktereket. Valahogy a szereplők számomra olyan valódi érzéseket tudtak átadni, amelyeknek köszönhetően teljesen át tudtam érezni mindannyiuk lelki világát.
Engem megfogott, beszippantott magába ez a más világ. Viszont ez a befejezés… szó szerint nem tudok mit mondani, olyan sok kérdésem van, és nem csak a végével kapcsolatban, hanem úgy az előző részekre visszamenőleg is. Azt hittem tudok már néhány dolgot, hogy kitisztult egy kép, néhány kérdőjel a fejemből eltűnt… erre bumm…
spoiler

UPDATE: 2021. 06. 10. – Úgy érzem, hogy újra kell írnom az értékelésemet.
Objektíven nézve szerintem ez nem egy kiemelkedő sorozat, úgy érzem, hogy egy nagyon jó alapötletet elhasználtak, mármint, ha már egy ilyen jó alapötletet felhasználnak, akkor lehetett volna jobban belemenni, kifejteni, jobb magyarázatokat adni, de így egyszerűen úgy érzem, hogy kicsit felesleges volt ez a körítés. Igazából az első évadban ez engem nem zavart, de a második megnézése után már igen. Szóval, aki csak emiatt nézné meg, nem biztos, hogy megéri, de persze mindig megéri esélyt adni, mert sosem tudhatja az ember, lehet, hogy mégis tetszeni fog a végén, ráadásul ez nem is hosszú. :)
Amiért én mégis annyira szerettem, egyrészt maga az alkalmazás (olyan király, hogy tényleg megcsinálták a design-t és le is lehet tölteni :D *-*), még ha az alkalmazással kapcsolatos magyarázatok nem is voltak annyira jók, de az egész vizuális megvalósítása. A másik dolog, ami miatt pedig legfőképpen kiemelkedő nekem, mert annyira valós érzések jelentek meg a sorozatban, amit ezelőtt a sorozat előtt nem is láttam még k-drama-ban. (azóta mondjuk már igen, de azok is többnyire valahogy mások voltak) De akkor is, ez meghatározó volt számomra, mint első dorama, ami igazán megfogott, és szerintem még valamikor harmadjára is újra fogom nézni. :) De a második évadot kétlem, hogy valaha újra fogom nézni ((((:

Újranézés után: 2021. április
Első k-drama, amit újranéztem. Részben kihívás miatt, részben, hogy megint belekerüljek a hangulatába a második évad előtt.
Féltem, hogy milyen lesz újranézni, de még mindig nagyon szeretem. ^^
Azóta már több k-dráma-t láttam, több is van, ami jobban tetszett, de nekem akkor is ez örökre egy meghatározó k-dráma marad, mert tényleg ez volt az első, ami ennyire megfogott és van egy nagyon sajátos hangulata, ami egyszerűen engem teljesen megnyert magának! Nagyon szeretem ♥
Hye Young is the best, the sweetest little thing ever. ♥ Tényleg a legjobbat érdemli!!! De én akkor is azt gondolom, hogy spoiler . Kíváncsi vagyok nagyon a második évadra, emiatt is és minden más miatt is.

Történet alapötlete: 9, szerintem egy érdekes alapötlet (na meg tényleg, hogy valóban csináltak is ilyen appot, az tényleg annyira király :D)
Alapötlet kifejtése: 5, alig kapott hangsúlyt, mint amennyire komoly a téma. Bár engem az első évadban nem zavart, hogy inkább a romantika kapott hangúlyt, de a másodikban ez már sokkal inkább zavaró volt. (Bár a másodikban kaptunk magyarázatokat, van ami okés volt, de volt, ami szerintem nem volt jó, vagy egyszerűen hiányos, és voltak dolgok amik lógva maradtak a levegőben.)
Zene: 10 – azokat a mai napig hallgatom
Színészek: 8 – alapvetően nem mondanám senkire, hogy rossz volt, de nem is ájultam el senki játéktól.
Karakterek, viselkedésük: 7 (igazából ez leginkább Jojo-nak szól, azon belül is a választásának, illetve Do Gu-nak, amiért ennek a választásnak lehetőséget teremtett, szerintem nem volt értelme) jó, az is igaz, hogy egy picit mindenki toxic volt a sorozatban :D, de ez engem nem zavart
A második évadot megnézve ezt a pontot szívem szerint sokkal rosszabbra változtatnám(((:

Első nézéskor:
Soha nem szerettem még ennyire koreai sorozatot. (későbbi megjegyzés: azért azóta már több van amit jobban szeretek, de számomra a szereplők közti érzelmekben nekem különleges maradt azóta is) Nem mondom, hogy sokat néztem, de akkor is, valamiért nagyon más érzést adott végig, amikor néztem, mint bármelyik másik. Azt hiszem, hogy ez legnagyobb részt a szereplők miatt volt, annyira jól eltalálták a három főszereplőt, hogy az hihetetlen, nagyon jól alakítottak. A főszereplő lány végre nem az a tipikus elveszett és kicsit „nyavajgós”, hisztis lány, hanem teljesen talpraesett, aranyos és gyönyörű is. A két srác is iszonyú jó, Sun-Oh-nak (bár ő az elején nem nyert meg, de ez gyorsan megváltozott) azok a mosolyok és amivel olyan nyugtató hatást tud kiváltani a főszereplőnknél, imádom amilyen hatással egymásra vannak, és Hye Young, aki annyira édes és önzetlen. Az anyukájáról nem is beszélve, akin szintén látszik az önzetlen anyai szeretet. Valahogy a szereplőknek számomra olyan valódi érzéseik vannak, teljesen át tudom érezni mindegyikük lelki világát.
Maga az alaptörténet is nagyon érdekes, van múltbéli elem, de nem egy olyan titok, ami az egész sorozaton átível, nem az a központja szerencsére.

Nem tudom miért, de iszonyú nagy hatással volt rám és nagyon megszerettem. Annyira fog hiányozni, hogy most várnom kell a második évadra, annyira nézni akarom. Ha a második évadot nem rontják el, akkor a koreai drámák közül biztos, hogy új kedvencet avatok, de őszintén még azon is gondolkodom, hogy ha marad a színvonal, akkor kedvenceim közé is felkerül. Meglátjuk. De egyelőre nagyon várom a folytatást!!!

Félre értés ne essék, nem azért hagytam ki hónapokat, mert nem tetszett, csupán egyszerűen ehhez kell egy lelki állapot, és nekem az nem volt meg. Vagyis, ami azt illeti, nagyon benőtte magát a szívembe, de egyszerűen képtelen voltam lemaratonozni, mert a sokszor meglepő részek miatt nem akartam, hogy vége legyen.
Nagyon kiváncsi leszek a következő évadra, bár már van pár tippem, és ami azt illeti, pár dolgot már sikeresen le is spoilereztem magamnak, ettől függetlenül érdekel, hiszen nagyon érdekes témákat boncolgat, szóval nem csak egy édes cukormáz. :)

Remélem hamar érkezik a második évad, különben dühös leszek!
Érdekes a sztori és remek lehetőségek vannak benne, melyekből dolgozhatnának.
Annyira nyitott ez a vég, hogy ennél nyitottabb már nem is lehetne. Pontosan olyan érzést kelt, hogy tudod már megetted a lasagne felét, de biztosra veszed, hogy a másik fele még a tányérodon lapul.
Ha nem tudnám, hogy készül a második évad és így fejezték volna be, akkor nagyon szomorú volnék és talán még sírnák is.
Annyira érdekel, hogy mi lesz a főszereplőink sorsa és vajon tényleg az e a készítő, akire végig gondoltam. Arról nem is beszélve, hogy mi van az ellenzéki táborral és hogyan alakul a szerelmi életük a szereplőknek.

Nagyon érdekes történettel rendelkező sorozat, melyből remélem soha nem fog megvalósulni ez az app. Szerintem több a hátránya mint az előnye. Na de nem is ez a lényeg most.
Tehát egy érdekes szerelmi sokszög történet, nagyon is tanulságos szálakkal. A karakterek jól kidolgozottak, megérthetőek, szerethetőek. A zenék fülbemászóak. És a hangulata nem engedi az embert szabadulni :)
Jo Jo egy nagyon szerethető, kedves, talpraesett főhősnő aki megoldja a gondjait és nem nyávog minden másodpercben. Sun-Oh a hisztis, nyavalygós srác persze az évad végére valamelyest fejlődik, de nekem nem ő lett a favorit. Hee Yeong a nagy kedvencem, annyira önzetlen és az a tipikus vágyódó szerelmes figura aki képes várni ameddig csak kell hogy meghódíthasd a kiválasztott lány szívét <3
Amiért mégsem kap 10 csillagot az a vége. Ilyen pocsék évadzárót régen láttam. Persze tudom, van folytatás, de ha várnom kellett volna rá 1 évet addig tuti kihúzom az összes hajszálam :D

1. évad
Folytatom a kalandozásomat a kamasz-fiatal felnőtt sorozatok között, és most még meg is fejelem azzal, hogy ez ázsiai. Volt már egy indiaifilm-periódusom, időnként frissítő az a másfajta gondolkodás és cselekményvezetés, ami egy másik kultúra jellemzője lehet.
A Love Alarm egy (nem is annyira) alternatív jelenben játszódik. A történet kiindulópontján éppen négy napja, hogy útjára bocsátották a Love Alarm nevű alkalmazást, ami a szíveddel (!) (ne aggódjatok, semmi műtét meg ilyesmi) összehangolva arra szolgál, hogy megtudd, a 10 méteres körzetedben szerelmes-e beléd valaki, ill. annak is felfedi az érzéseidet, aki iránt te rajongsz. Persze névtelenül, hiszen csak azt tudod meg, hány ilyen ember van körülötted.
Az alkalmazás villámgyorsan megtalálja közönségét és ezen a bizonyos negyedik napon már a milliomodik letöltését ünnepli. Kim Jo-Jo viszont nem olyan lány, akit ez különösebben érdekel, egyrészt van is már barátja, másrészt állandó mellékállásokat vállal az iskola mellett, hogy főiskolára járhasson majd. Árva, nagynénje és unokatestvére lakásában húzza meg magát, akik nem szívesen látják. Emellett még nagyanyja kórházi ápolását is fizetni próbálja. Ugyanebbe az iskolába tér vissza amerikai távollétéről Sun-Oh, aki népszerű tinitársai körében, befutott modell, szülei pedig végtelenül gazdagok: az apja politikus, az anyja híres színésznő (volt valamikor). Fiuk azonban csak púp a hátukon, a kirakatban van rá szükség, azon túl hidegen és elutasítóan viselkednek vele. Velük egy birtokon él Hye-Young édesanyjával, aki házvezetőként dolgozik Sun-Oh családjánál. A két fiú testvérként nő fel és Sun-Oh náluk találja meg azt a családi szeretet és elfogadást, amit a sajátjában nem tud megélni.
Amikor tehát Sun-Oh hazatér és újra találkozva barátjával rájön, hogy az odáig van Kim Jo-Joért, az ő érdeklődését is felkelti a lány. Abban egyeznek meg, hogy elfogadják, amit a Love Alarm applikáció mond, és a lány azé lesz, akié lenni akar, ez nem fog kettőjük közé állni. Azonban ahogy írtam, Kim Jo-Jo egyelőre egy másik fiúval jár, és nem is érdekli az applikáció. Hye-Young messziről imádja őt és tartja a 10 méter távolságot, Sun-Oh viszont a nyomába ered, és kitartóan udvarol a lánynak. Amikor pedig ő viszonozni látszik az érzelmeit, mindkettejük élete fenekestül felfordul és olyan menedéket találnak egymásban, ami eddig egyiküknek sem igazán adatott meg. Azonban sérültek, és a bizalom egyiküknek sem erős oldala, Kim Jo-Jo pedig olyan titkokat rejt, amik hamarosan komoly problémákat okoznak a kapcsolatukban.
Ha idáig eljutottál, akkor már tudod is, neked való-e a sorozat vagy sem. Igen, ez egy fiataloknak vagy fiatal lelkűeken szóló élmény, akik percek alatt vissza tudnak lényegülni abba a korszakba, amikor még mások reakciói hihetetlenül fontosak, amikor még úgy érezzük, minden döntésünkkel befolyásolni tudjuk a még-minden-lehet-belőlünk jövőnket, amikor még minden kizárólagos és nincsen szürke, csak fekete vagy fehér. Hiszen ilyen a kamasz- és a fiatal felnőttkor. Ennek ellenére ez egy kevésbé buta sorozat, relatíve ritkán akartam lekarmolni az arcomat egy-egy elhamarkodott döntéstől. A karakterek elég jól kidolgozottak, a Sun-Oh-t játszó Song Kang arca annyira kifejező, hogy olyat elég rég nem láttam. A képek valószerűtlenül gyönyörűek, no de nem egy hiperrealisztikus világról beszélünk, szóval gyönyörködjünk csak! Tetszik, hogy bár itt is helyet kapnak a kicsinyes intrikák, azért nem ezek határozzák meg az események folyását, így igazán meglepőek lehetnek a fordulatok, főleg a brazil ill. amerikai sorozatokhoz szokott agyaknak. Felvet persze egy csomó érdekes kérdést is az opusz, kezdve attól, hogy mennyire jó, ha ilyen pucérak vagyunk (hiszen a Love Alarm leleplezi az érzéseidet, nem lehet megjátszani sem létüket, sem nem létüket); hogy mennyire lehet kellemetlen, ha nem elvárt érzéseket érzünk vagy ha elvárt érzéseket nem érzünk; hogy hogyan alakíthatja át egy ilyen történés a kapcsolati kultúrát; és persze hogy hogyan hat a már eleve zárkózott vagy kitaszított fiatalokra.
Ha felkeltette az érdeklődésed, hajrá, adj neki egy esélyt, én imádtam! :) Viszont figyelmeztetlek: még nincs vége. Egy ponton félbeszakad a történet. És ne cliffhangerre számíts: egyszerűen csak nem folytatódik. Hadd ne mondjam: elmorzsoltam pár szitokszót… Ennek tudatában vágj bele!