Vörös zsaru (1988) 68% 114★

Annyira nem jött be, igazából semmi újdonság nincs benne és szerintem unalmas is lett. Lassan indul be, a vége még azt mondom hogy nem rossz, de közben elég untam.
A szereplők igazából nem voltak rosszak, Belushi-t bírtam, voltak jó beszólásai. Schwarzenegger egy kicsit robot szerű volt, persze tudom hogy ilyen volt a szerepe de nekem nem jött be.
Egy esti filmnézésnek elment, és társasságban jó volt de egyedül nem néztem volna meg. :D
https://media1.tenor.com/images/ba93f1cd78d9c8941ab23a2…
https://64.media.tumblr.com/9e7fbfa1e87ba39839ccbdb32bd…

Többedik nézésre már nem ájultam el annyira tőle. Vagy az én ingerküszöböm lett már magasabb. :D
Közepes hatású akció film, nem nagy sztorival. Az összes klisés poént ellövik a hidegháborús szovjet-amerikai kapcsolatokról, amit csak lehet. Mindenki a szokásos formáját hozza: Schwarzenegger egy terminátor szovjet katonai egyenruhában, Belushi meg nyomozva poénkodik, csak épp most Jerry Lee helyett egy marcona pasas van az oldalán.
Az pedig hab a tortán, hogy a Budai vár előtti kis placc a moszkvai Vörös tér :D
Unalom űzőnek elment, meg ha valaki nosztalgiázni szeretne a ’80-as évek végéről.

Összességében egy ez közepes krimi, minimális akcióval.
Ami talán az érdekessége, hogy Magyarországon, a Volt Szovjetunióban és az Egyesült államokban forgatták, és feltűnik benne pár magyar „színész” de ezen kívül tényleg semmi extra nincs benne.
Belushi és Schwarzi párosa nem működött, pedig nagyon erősen próbálják újrázni a 48 órát, miközben a főszereplők horzsolásokkal megússzák az olyan helyzeteket, ahol egy mezei járőr háromszor is szörnyethalna.
Bevallom a végére alaposan összezavartak, hogy ki kivel van.

Nem volna ez a film rossz induló a nyolcvanas évek akciófilmes felhozatalából, mégis úgy tűnik, hogy menthetetlenül elsikkadt az emléke. Töprenghetünk rajta, miért, illetve hogy nekünk magyaroknak adhat-e valamilyen pluszt a budapesti forgatási helyszínek és a néhány idehaza híres mellékszereplő sora, de mindezek kapcsán szerintem mindig ugyanoda fogunk kilyukadni: ezt a filmet apró részleteiben bizony már láttuk (legalább) egyszer!

Legelőször is feltűnő, hogy főleg a 48 óra ismeretében Walter Hill itt mintha valamiféle önismétlő biztonsági játékra vetemedne, a két mozi hangulata, dramaturgiája és stílusa rettentően hasonló, talán a kézenfekvőnél is jobban, amit csak erősít a tény, miszerint Horner több zenei témát is áthozott a korábbi közös munkájukból. Ami a zsarupáros évődését illeti, itt is mintha a Halálos fegyver széria egyfajta mocskosabb, keményebb megvalósítását látnánk, akárcsak a 48 órában, de még a rosszfiúk, a baljós sötét figurák, meg a női karakterek is kiléphettek volna nyugodtan bármelyik 48 óra-epizódból.
Ugyancsak érdekes, hogy bár James Belushi egy szerethető, antipatikus vonásaiban is vígjátéki figura, itt gyakorlatilag pontosan azt a dolgozatot „írja meg”, amit egy évvel később újra összehoz majd a Kutyám, Jerry Lee-ben, csak sokkal gördülékenyebben és ügyesebb, ráadásul szólóban. Nem mintha az akciófilmes porondon baj lenne, ha valaki filmről filmre ugyanazt a figurát hozza, de speciel Belushiból az ember valahogy többet nézne ki. Ami Schwarzeneggert illeti, nem tudok jobb szót: aranyos, ahogy próbál a színészi eszköztárából kihozni valami oroszos, de mégiscsak önmagához hű stílust és formát, de alig telik tőle többre valamiféle emberszerűbb, szinte naivabb, deattólmég Terminátor-utánérzésnél. Óriási szerencséje, hogy Belushihoz hasonlóan rá sem lehet igazán haragudni, ha éppen itt és most csak ezt tudja nyújtani.
Minden más téren a film mai szemmel nézve már inkább alulról karcolja a középszert. Körülményes és nem mindig izgalmas, hiába a magyarok révén behozott Vasfüggönyön-túli szál és adalék, alig valamivel értelmesebb az itt prezentált Szovjetunió-kép, mint a Rendőrakadémia valamelyik elcseszett folytatásában. Az indító gondolatmenethez visszakanyarodva, nem segít a magyar kötődés sem, sőt, csak eltöpreng általa az ember, tényleg akkora zseni és filmtörténeti jelentőségű alak volt-e Andy Vajna, ahogy manapság sokan szeretik vagy szeretnék őt látni.

Messze nem nézhetetlen és élvezhetetlen, de meglehetősen takaréklángon égő film a Vörös zsaru, amire egy-két évvel az elkészülte előtt vagy után, de minden fontosabb alkotó és szereplő rálicitált valamilyen módon. A műfaj rajongóinak mondjuk okozhat kellemes perceket.

Nem ez Arnie legjobb filmje, de azért nem is olyan rossz. Egyszer meg lehetett nézni, és nem is bántam meg. De nem lesz a kedvencem. Bár Schwarzenegger és Belushi párosa nagyon ott van azért.

Bár Növényi Norbert műlábának kitörése és Koncz Gábor koczkás öltönye felejthetetlen, én mégis ezt tartom a korai Svarci-filmek közül a legrosszabbnak. Még a Piszkos alku (1986) is több pozitívumot mutat fel az útkeresés miatt, mint ez a film. Körülményesen halad előre a sztori, ami már az elején tetten érhető. Egy szaunából indul, ahol nem csak Svarci testét csodálhatjuk meg, hanem még számtalan izomkolosszusét is, meg persze a vizet a mellükre csorgató hölgyeket is – maga a jelenet azonban minden csodája ellenére (birkó ágyékkötőben) teljesen fölösleges. A logikum maximumára törekedtek, és szájbarágósan minden részletet kidolgoztak, amitől állandó tiszteletköröket futunk csak. Közben meg az akciózósság is nagyon minimális, a humorról nem is beszélve. Emlékeim szerint anno is inkább az volt a poén, hogy nálunk forgatták, és a nemzetközi hírverésben is a moszkvai-budapesti forgatás emlegetése játszott nagy szerepet. Biztos vagyok benne, hogy a kegyeleti megközelítés tükröződik az enyémtől eltérően enyhébb értékelésekben.
De hogy a legfontosabbat ne felejtsem ki: a klasszikus szovjet óracsere láttán elérzékenyültem. Bájbáj, Szása!

Igazán sablonos akciófilm, tele autós\buszos üldözéssel, lövöldözéssel és ökölharccal, mégis azt kell mondjam, majdnem unalmas. Swarczi ezzel a fapofájú, egy szótaggal válaszoló ruszki rendőr alakítással hatásos, de mégsincs a filmben semmi izgalmas, vagy vicces. Egyszer-kétszer megéri megnézni, hogy elmondhassam: láttam, de többször nem hiszem, hogy nekiülök a közeljövőben.

Tipikus bénácska retró akciófilm.
Az egyik jelenetben Oroszországban az írógép cirill helyett latin betűkkel írja az orosz szöveget, ez kb. szemlélteti az egész film minőségét…

Arnoldon azért néha jókat nevettem, Belushi karaktere viszont nagyon idegesítő.

Nem túl nagy szám, de Arnold és Belushi egész elviselhető párost alakítanak, és a történet is elmegy, mint nyomozós akciófilm. Van jobb is, de egyszer teljesen nézhető.