Világok őre (2018) 51% 29★

Most nem tudom, mit gondoljak. Semmilyen szinten. Nem tudom eldönteni, hogy most azt is sajnálom, hogy megcsinálták ezt a filmet, vagy igazából örülök, mert legalább valamilyen formában belecsöppenhettem Szergej Lukjanyenko világába.
A regényt imádom. Lukjanyenko volt az az író, aki bevezetett az orosz sci-fi és fantasy történetek közé, és még ma is, ha meglátom egy új könyvét a polcokon, „shut up and take my money” stílusban reagálok. Eddig a leghíresebb sorozatából, az Őrségből készült egy korrekt, nem szolgaian másoló, de az esszenciát szépen megragadó két filmből álló adaptáció, így mikor megláttam, hogy a Világok Őrét is megfilmesítik, nagyon örültem.
És az az igazság, hogy ez a film lehetne nagyon jó. A potenciál ott van minden képkockában. A látványvilág szép. A hangulat jellegzetesen orosz, és egyetlen komikusan és szégyenteljesen pocsék jelenetet leszámítva az akció is teljesen a helyén van. Néhány színészt sikerült tök jól eltalálni (Konkrétan Kotyára és Renatára gondolok… függetlenül attól, hogy a könyvben, ha jól emlékszem, ez utóbbit Nataljának hívták), és néhány újítás, például a víz szerepe, ha nincs is rendesen megmagyarázva, de határozottan jól veszi ki magát. A zenék nagyon illenek az egészhez. A probléma az, hogy a film a potenciál ellenére minden kritikus ponton hasraesik, mert elbotlott a saját lábában.
A fő probléma: Kirill. Amikor ránéztem a színészre, abszolút lelkes voltam, mert csak kinézet alapján tökéletes a casting. Magas, nem néz ki rosszul, de nem is igazán egyedi, kicsit olyan fejet vág, mintha sosem lenne képben semmivel kapcsolatban… aztán megszólalt. Megmozdult. És kiderült, hogy Nikita Volkov hiába tökéletes Kirill ránézésre, mert színészkedni nem tud. Lukjanyenko hősei mindig kisemberek, lúzerek voltak, de azok a komikus, szerethető fajták, akik sosem hagyták, hogy elsodorja őket a cselekmény, mert a maguk módján (jellemzően egészséges mennyiségű szarkazmussal) feldolgozták az eseményeket, és úgy találtak rá az erejükre, hogy nem vesztek el a nagybetűs HERO státuszban. Kirill szerintem két-három humoros momentumot kapott, és azok is néha elég élettelenek, és ahelyett, hogy a laza, „Lukjanyenkos lúzer” lenne, akivel bárki örömmel menne el kávézni-sörözni, hogy megosszák egymással az élet nagy dolgait, egy sima, unalmas lúzerré válik. A sztori legelejétől mindenki ezerrel osztja neki az előreutalásokat (négyszer hangzott el a „világok teremtője vagy”. NÉGYSZER. Az első tíz percben. Miért kell síkhülyének nézni a közönséget? LE FOG ESNI A DOLOG.), és az az érzése a nézőnek, hogy az összes szereplő vak arra, hogy Kirill mennyire szerencsétlen. Tizedannyira életszerű az egész, mint a regényben, és az egészre még rátesz egy lapáttal, hogy a szinkron valami iszonyat.
Nasztya… pardon, Ánya. Ez volt a másik pont, ami nagyon fájt. A könyvbeli szerelmi szál szerintem túlzás nélkül az egyik legszebb, amit az író alkotott. Nagyon aranyos párokat tudott írni, mindig (az Őrség Szvetája és Antonja mindig az egyik kedvenc fiktív szerelmespárom lesznek), de a Nasztya-Kirill szál volt az első, ami úgy igazán meg tudta szorongatni az ember szívét. Ott volt egy talpraesett, bátor, szimpatikus lány, aki képben volt az eseményekkel, sorozatosan vállalta a kockázatokat, és ott volt Kirill, akinek hatalmas motiváció volt Nasztya jelenléte. Ánya viszont egyrészt valamiért nem a sztori közepén jelenik meg, hanem elvileg évekig Kirill barátnője volt, másrészt nem lehet eldönteni, hogy most halandó, vagy funkcionális, harmadrészt pedig teljesen tesze-tosza, abszolút hiányzik belőle Nasztya talpraesettsége és bátorsága, jóformán csak elrabolják, törlik az emlékeit, megmentik, romantikus jelenet, elrabolják, stb. És mellette próbálják bizonygatni, hogy a főszereplő mennyire szereti, de nem jön át. spoiler
A világok nagyrészt kimondottan jók, kicsit a drogos világot képzeltem el másképp (az elvileg egy szuper vidám mezőgazdasági terület lenne, nekem mindig úgy jelent meg a fejemben, mint a barátságosok területe „A beavatott” szériából. A könyvben le is írják, hogy egyesek annyira ki vannak már ütve, hogy fel se kelnek.), az ipari, munkatábor feeling nagyon nem illett hozzá, Vaszilisza karakterét pedig iszonyúan kiforgatták, a könyvben sokkal kedvelhetőbb figura volt. És itt volt az a bizonyos akciójelenet, ahol, valószínűleg, hogy jelezzék az iszonyú erőt, amivel a kalapács és a kés egymásnak csapódik, lassított felvételben kellett végignéznünk, ahogy két szereplő egymás felé fut. Én komolyan azt hittem egy pillanatig, hogy mint a parodisztikus animációkban, perceken belül majd gyűrődik az arcukon a bőr, és lebeg a levegőben a nyáluk, mert konkrétan azokra a lassított felvételekre emlékeztetett. A négy levont csillagból egyet csak ezért a jelenetért vonok le, mert kriminális.
Szóval hat csillag, mert elszórakoztatott, és mert nagyon orosz, de ennél többet nem bírok rá adni. Ha Nikita Volkov megtanulna színészkedni, az operatőröknek leesne, hogy a lassított felvétel nem mindig menő, a forgatókönyvírók pedig elhinnék, hogy Lukjanyenko jobban tud szerelmi szálakat írni, mint ők, akkor imádnám. Így sajnos csak közepes.

Istenem miért tetted ezt velem…nem nem nem..

Fú! Hát ez megafura volt. Nagyon érződött a filmen, hogy nem amerikai film. Viszont nekem nagyon tetszett, ami engem is meglepett. Bírtam a szereplőket, és tetszett, hogy a történet is tele van fordulatokkal. Csak azok a gyilkos matrjoska babák voltak viccesek. Annyit nevettem rajtuk. :D
Simán el tudnék képzelni ebből a filmből egy 2. részt is.

Sajnos elég felszínes lett a könyvhöz képest, azok közé az adaptációk közé tartozik, amibe sok mindent bele akartak zsúfolni, de így mintha semmi értelme nem lenne az egésznek. Szegény Kirill mellett a nézőket is csak úgy belehajították a sztori közepébe aztán rakjuk össze együtt a dolgokat. Szó se róla, régen olvastam a könyvet így viszonylag önállóan tudom a kettőt kezelni, de elég se füle, se farka érzése van sokszor az embernek, hogy hát ez meg mi volt…

A történet piszokjó' lenne, de ez a megvalósítás borzalmas.

Ezen filmen nagyon látszik, hogy ez valaminek az első része. Vannak olyan szálak, amiknek folytatás nélkül semmi értelme. Sajnos a könyvet nem olvastam, így nem tudom összehasonlítani vele.
Nekem az volt az érzésem, hogy azoknak készült, akiknek tetszett a könyv. A filmben nem bajlódtak az olyan részletekkel, hogy az emberek a normálistól eltérő dolgokra erősen rácsodálkoznának. Így nekem, mint teljes mű, nem állja meg a helyét.
Van egyfajta hangulata a filmnek, de az Őrség sorozat jobban tetszett.

Ejj, de kár ezért a történetért! Lett volna benne potenciál, de sajnos egy se eleje, se vége sztori lett, aminek a közepe egy kissé összecsapott.