Vámpír (1932) 79% 20★

Joseph Thomas Sheridan Le Fanu novelláskötetéből (In a Glass Darkly) csak pár ötletet vettek át (pl. minket magyarokat :)). Elsősorban a Carmillából, de bizonyos részeknél felsejlett a Fogadó a Repülő Sárkányhoz is. Az eredeti műhöz inkább ihlet forrásként nyúltak a készítők, így felesleges felsorolni a különbségeket. Sok van.

Sajnos az eredeti negatív (a kép és a hang is) elveszett, de amennyire tudták, szépen helyreállították a megmaradt 35 mm-es német, francia lenyomatokból. Criterion kiadást ajánlom mindenkinek.

Igen, a Vámpír lassú művészfilm, ami nem a történetre, karakterekre helyezi a hangsúlyt, hanem a képekre és a hangokra. Ezek kombinációjával olyan erős hangulatot sikerült alkotni, ami a filmművészet sajátja. A horror műfaj pedig kifejezetten meghálálja ezt. pl. a lélek kóborlós koporsó jelenet tényleg ötletes!

Ja, és ha jól vettem észre, akkor a rendező első hangosfilmje volt. Szóval, nem kell csodálkozni, ha ez érződik rajta. Kár, hogy bukás lett, és tíz évig nem rendezett Carl Theodor Dreyer.

Azért az jól látható, hogy stílusában már a filmművészet első évtizedeiben is különbözőek voltak az amerikai és európai produkciók. Az Universal horrorokhoz képest sokkal lassabb és elvontabb a Vamypr, amit fokoznak a visszafelé felvett jelenetekkel és különböző filmes praktikákkal, ami a tengerentúli filmekre kevésbé volt jellemző. Nekem kevésbé tetszett, de érdekes volt látni ezt a korai alkotást.