Rebecca vakokkal és gyengénlátókkal foglalkozó terapeuta. Egyedül él szellemileg sérült húgával, Bedeliával, aki betegesen ragaszkodik nővéréhez. A kórházban új páciens mellé osztják be. A civilben rendőr Jack egy rajtaütésben szerzett sérülés következtében veszítette el látását. Rebecca már az… [tovább]
Vak szenvedély (2001) 3★
Szereposztás
Brad Johnson | Jack Fletcher |
---|---|
Megan Gallagher | Rebecca Rose |
Roxana Zal | Bedelia Rose |
Ken Kercheval | Harrison Pendragon |
Leslie Hardy | Amy Brannigan |
Várólistára tette 2
Kiemelt értékelések
Ez egy nagyon érdekes film volt. Már az egész hangulata… A régi időket, a jó kis ’90-es éveket juttatta eszembe, ami nem is csoda, hiszen 2001-es alkotásról beszélünk. Azon viszont meglepődtem, hogy amerikai. Nem néztem utána a részleteknek spoiler, de a sok francia kiírás alapján, meg a képsorok alapján meg mertem volna esküdni rá, hogy kanadai thrillert látok. Hát, ezt bebuktam. :D
A történet. Hát, nem semmi. Az elején nem tagadom, unatkoztam. Nem igazán történt semmi… És halvány lila elképzelésem sem volt, hogy mi a fenét akarnak kihozni ebből az állóvízből… Igen ám, de egyre-másra jöttek a betegebbnél betegebb húzások, én meg mondom, egek!… Nem állítom, hogy nem voltak kitalálható csavarok, de azért a többséggel engem sikerült meglepniük. Ahogyan tulajdonképpen magával a befejezéssel is. Nem akarok spoilerezni, de… Az akkora összegyűlő, tetemes nézői tudásunk ismeretében, hát… a lezárás is eléggé beteg lett. :D
Összességében jó kis thriller ez, a karakterek – szerintem – kifejezetten elgondolkodtatóak. Különösen a testvérpár. Attól tartok pszichológiai pszichiátriai tanulmányt lehetne írni róluk, szép terjedelmeset. :D Jaj, szegény pasi… :D
Népszerű idézetek
Ha, vesztve nép és Szerencse kegyét,
Árvultan sírok kivert voltomon,
És zaklatlak, hiába, süket Ég,
S nézem magam és sorsom átkozom,
S irigylem a reménykedőbbeket,
Különbeket és tapsoltabbakat,
Ezt, mert többet tud, azt, mert verse szebb,
S fő-kéjem öröme is szikra csak:
Akkor, magam már-már megvetve
boldogan rád gondolok.
– […] nem volt soha elég időm egy…
– …egy kapcsolatra? Ez volt az én bajom egész életemben. Soha nem volt időm. Most már jól tudom. De… már túl késő.
– Nem, Jack! Soha nem késő!