V/H/S/94 (V/H/S 4.) (2021) 53% 6★

A nem túl acélos Viral után ez bizony szintlépés. Mindegyik fejezet tetszett, sőt még az egészet összefogó kerettörténet sem annyira rossz, mint az előző filmekben.

A Storm Drain egy remek kis creature-feature, a The Wake pedig a nem túl eredeti ötlet ellenére tökéletes para-hangulattal megáldott, ráadásul magyar vonatkozással is bír. A Terror érdekes, jóféle fekete humorú spoilertörténet.

A pálmát of course Timo Tjahjanto őrült zúzása, a The Subject viszi. Azt hiszem, nyugodtan kijelenthetem, hogy Tjahjanto a kedvenc indonéz horror és akciófilm rendezőm. ( Az ördög vigyen el vagy Az éjszaka eljön értünk című zseniális alkotásai mindkét műfajra jó példák, de ha házon belül maradunk, akkor a második VHS Safe Haven rövidfilmje szintén aranyat ér ) Bel1eVe jó hasonlattal él, mikor a RE:Village-ről ír.

All in all, a V/H/S 94 egy összeszedett, hangulatos horror-antológia, mely sikeresen állítja helyre a VHS-filmek Viral által megtépázott dicsfényét.

A found footage alműfaj kihalóban vagy mondatni effektíve ki is halt. Nem csoda, hiszen ha az ember nem csapja fel a Wikipédiát a létező összes ilyen stílusú filmről, maximum csak akkor vehet tudomást arról, hogy ugyan akad még néhány cím, de ezeket senki sem promózza be nagy elánnal a minőségük okán.
Azonban pár hete jött velem szembe a hír, hogy idén készül egy új V/H/S film, majd gyorsan átfutva az alkotógárdát és megnézvén az előzetesét bizakodva vártam, annak ellenére, hogy a Viral cím alatt kiadott 3. rész dörgedelmesen rosszul összetákolt, fantáziátlan, hullaunalmas vacak volt. Szerencsére nemhogy nem kellett csalódnom az új filmben, de részemről, ha nüansznyival is, de beelőzte a sorozat eddig volt legjobbját a V/H/S/2-t.
Még a szkeccsek színvonala is nagyjából megegyezik. Chloe Okuno Rat Man-es nyitó minifilmje hangulatában a 2011-es The Tunnel-t idézi meg, ami egy elég elborult, de hatásos végkifejlettel zárul le a szó pozitív értelmében. A záró, katonai bázison játszódó kisfilm ötletes, a megoldása inkább az átlagos felé húz, de mégis élvezhető.
No de, a két közbenső fejezet ismét abszolút csúcsok voltak. A Simon Barrett rendezte 'The Empty Wake' dacára annak, hogy ki lehet követeztetni mi fog történni, szerintem nemcsak a film, de a széria legparáztatóbb epizódja, kiváló helyszín választással. A Timo Tjahjanto direktorálásában levezényelt 'The Subject' pedig a tőle megszokott pokoli jól megvalósított, őrült, kreatív, véres ámokfutás, ami részleteiben nagyon emlékeztetett az idei Resident Evil: Village játék Factory-s szakaszára. Aki játszott vele tudja miről beszélek. A gerincsztori a végére sem vesztett sokat a szórakoztató értékéből, mi több egy elég beteg fordulattal zárták le.
Szóval személy szerint nagyon örülök, hogy a found footage szubzsáner hamvaiból kikerült egy ilyen színvonalas darab, és külön bravúr, hogy ez a sorozat az idézőjeles negyedik résszel nálam képes volt megugrani a 2. felvonással elért nívós szintet. A Viral-t oda-vissza alázza, és szerintem ennek a műfajnak ebben antológiaszerű formulában meg lehet a jövője, nem mellesleg olyan rendezők villanthatják meg itt egy-egy rész erejéig a tehetségüket, akikre akár később is felfigyelhet az ember (lásd Ti West vagy David Bruckner). Ezerszer jobban lennék rá vevő, mint például a Paranormal Activity 196-ra, ami már az első folytatásnál kezdte elveszteni az érdeklődésem.