Három testvér sajátosan spirituális road movie-ja Indián keresztül, amelyben próbálják megtalálni válaszaikat életük nagy kérdéseire.
Kedvencelte 8
Várólistára tette 107
Kiemelt értékelések
Kapcsolgatás közben bukkantam rá, és két másodperc alatt rá lehetett jönni, hogy ez csak a Budapest Hoteles Wes Anderson lehet. És nem csak Adrian Brody miatt. Olyan egyedi humora van a pasasnak, hogy az csak na.
Arról van szó, hogy három testvér elindul, hogy felkeresse az anyjukat (Angelica Huston, elképesztő arc). Indiában. Mennek-mendegélnek, főleg vonaton, de gyalog is. Meg buszon. És viccesek.
Általában tetszettek a Wes Anderson filmek, amiket eddig láttam. A Grand Budapest Hotel konkrétan zseniális film. De ez most nálam nem igazán működött. Megvan a védjegynek számító vizuális hangulat és megoldások, de valahogy a történet olyan semmilyen és erőlködő. Értem a koncepciót, de kevés igazán érdekes dolog történik benne.
A három testvér szuper, viccesek, szeretnivalóak, a hangulat szuper, a dialógusok is szuperek. Ja és a zene, az is szuper. Az embernek egyből kedve támad utazni, meg három fiút nevelni… Teljesen rendben is volna az egész, de azért volt néhány dolog, amit másképp csináltam volna spoiler, meg volt, ami szerintem nem is illett a filmbe.
Mondtam Bencének az elején, hogy nagyon remélem, hogy spoiler
Érdekes, hogy mennyire megosztja a közönséget. Én nem tudom, hogy lehet nem szeretni :D
5 csillag azért, mert másfél órán keresztül csak ülhettem és nézhettem ki a fejemből, nem kellett semmin sem gondolkodni. Felelevenítettem az indiai utazásunkat, elmerültem a képekben, a hangokban, az illatokban, az ízekben és ennyi. Mert hogy a három csóka közben mit csinált arról fogalmam sincsen, de igazából teljesen érdektelen is azt hiszem. Bírtam a karakterüket, szórakoztattak. Wes Anderson hangulatra és pihenni vágytam, ezt megkaptam.
A Tenenbaum tetszett, nagyon is. Gondoltam, ha már stílusban hasonlít, hát ez is fog, de nem…unalmas volt, hosszú, de végig néztem, hátha a vége ad valami értelmet, hogy időt szántam rá, de nem így lett. Ez a film sajnos csalódás volt a számomra, pedig a színészek jók, habár itt most nem kellett valami nagyot alakítaniuk.
Annyira nem tetszett, mint a többi Wes Anderson film amit eddig láttam, de kétségtelenül beleillik a rendező stílusvilágába. Vizuálisan nagyon szép, a „szokásos” színészei egy részét itt is használja, de maga a történet annyira nem tudott lekötni, mint vártam.
Mint film nagyon jó. Mint egy Wes Anderson-film nekem nem a kedvencem, de el tudom képzelni róla, hogy idővel jobban tudom majd értékelni. Ugyanakkor, mint egy Wes Anderson-film, csodás, jó nézni, nemcsak az tetszik, amit elmond a film, hanem az is, ahogy elmondja, a párbeszédek kifogástalanok, a történet szép és nélkülöz minden manírt, a hangulata megfizethetetlen.
A Wes Anderson filmek képi világa mindig lenyűgöz, ez itt sem volt másképp, de a történet nem sikerült valami erősre és hamar meguntam. Nem érzem azt, hogy egyről a kettőre jutottunk volna, inkább csak belecsaptunk a közepébe és utána le sem zártuk rendesen. Ez így csalódás volt, de azért a látvány és különleges megoldások miatt még mindig megéri megnézni.
Sajnos nekem valamiért nem jött át. Úgy éreztem a leírás alapján, hogy ez is afféle remek keveréke lesz a drámának és komédiának de úgy tűnt, hogy itt talán túlságosan feloldódott az a dráma-kapszula abban a pohárnyi komédiában, így nekem nagyon kevert lett, már az Édes vízi élet is gyengébb volt mint a Tenenbaum de ez sem lett a szívem csücske.
Népszerű idézetek
Jack: What did he say?
Peter: He said the train is lost.
Jack: How can a train be lost? It's on rails.
Jack: I wonder if the three of us would've been friends in real life. Not as brothers, but as people.
Francis: He has this disease where his head is shaved except he doesn't have to shave it because he can't grow any hair in the first place. Don't talk about it around him though. It might offend him.
Rita: What's wrong with you?
Jack: Let me think about that. I'll tell you the next time I see you.
Jack: Which direction did your's go?
Francis: What do you mean?
Jack: Your feathers… mine blew toward the mountains
Francis: That's not right. It's not suppose to get blown away. You're suppose to blow on it then bury it.
Peter: I didn't get that. I still have mine.
Francis: You guys didn't do it right. I asked if you read the instructions. You did it wrong… I tried my hardest. I don't know what to do.
Peter: I don't think Dad would've hated it.
Peter: You know, maybe right before whenever you're about to take out your tooth, you should say something like, „Please forgive this.” Because, actually, it's kind of…
Francis: Can you back away a little? You just spit in my eye.
Francis: You're the two most important people in the world to me. I've never said that before, but it's true, and I want you both to know it. I love you, Peter
Peter: Thank you.
Francis: I love you, Jack.
Jack: I love you, too.
Francis: How did it get to this? Why haven't we spoken in a year? Let's make an agreement.
Peter: To do what?
Jack: Okay.
Francis: A: I want us be become brothers again like we used to be and for us to find ourselves and bond with each other. Can we agree to that?
Peter: Okay.
Peter: Yeah.
Francis: B. I want us to make this trip a spiritual journey where each of us seek the unknown, and we learn about it. Can we agree to that?
Jack: Sure.
Peter: I guess so.
Francis: C. I want us to be completely open and say yes to everything even if it's shocking and painful. Can we agree to that?
Francis: I only remember certain details, but from what I've been able to reconstruct, it was raining, I was going about 50 miles an hour as I went into a corner, did some wrong steering, wheels went out from me, and suddenly, „Whoo”, skidded off the road, slammed into a ditch and got catapulted 50 feet through the air. Little particles of glass and debris were stinging my face as I flew. And for a second, there was just total silence. Just… Then BAM! The bike crashed to the ground, exploded and caught on fire, and then I smashed into the side of a hill with my face. I was driving home. I live alone right now. Anyway, two joggers ran up and started digging out all the dirt that was jammed inside my mouth and my nose and my ears. My brain had stopped, and my heart had stopped, so technically I was dead at this point. They did all the procedures exactly right, as a result of which I'm still alive.
Jack: Boy.
Peter: Wow.
Francis: The first thing I thought of when I woke up was, I wish Peter and Jack were here.