Una (2016) 66% 18★

Mostanában eléggé körbevesz minket a szexuális zaklatás témaköre. Ez a film is erről szól.
Itt a pedofíliával találkozhatunk, igaz, kissé különös szemszögből.
Egy 15 évvel ezelőtt megtörtént abúzusról beszélget az áldozat és az elkövető.
Mindenképp fontosnak gondolom, hogy az ilyen és ehhez hasonló esetekről társadalmi szinten is többet beszéljünk, gondolkozzunk, hogy minél tisztább képünk legyen a pedofília jelenségéről.
Erre azért van szerintem szükség, mert a pedofília nagyon súlyos lelki problémákat, személyiségzavarokat képes okozni. Csak akkor tudjuk jól és hatékonyan megvédeni magunkat, gyerekeinket tőle, ha pontosan ismerjük a mibenlétét.

Ebben a megismerésben elég sokat segíthet ez a film is (amely egyébként egy friss, sikeres dráma nyomán készült – https://moly.hu/konyvek/david-harrower-blackbird).
A film tehát magának a témának a fontossága okán is fontos. Ettől még persze lehetne rossz film, de szerencsére egy egészen jó filmmel állunk szembe.
Igaz, én más megközelítésre számítottam.

Az jó, hogy egy konkrét esetnek igyekszik a mélyére hatolni; az is jó, hogy ezt csak és kizárólag a szereplők saját megélései alapján próbálja megmutatni.
Én azonban ettől nagyobb, szélesebb mélységet vártam volna. A szereplők ugyanis még mindig foglyai a történteknek, nem igazán van módjuk a tisztánlátásra, ha egyáltalán akarják azt, és mindenestől. Pedig a film alapvető mozgató ereje éppen a tisztánlátás szándéka – a lány részéről.
Az is meglepő volt számomra, hogy a történet inkább thriller jellegű lett, én inkább vártam volna valami komolyabb lélekboncolást.
Akik látták, olvasták az eredeti drámát, azt írják, hogy abban jobban megmaradt a kamaradarab jelleg, a történet nem folyt át a jelenbe, mint a filmben. Ennek a jelenbe való történetfolytatásnak vannak előnyei és hátrányai, összességében így nyilván egy másképp felépített történetet kapunk, az is lehet, hogy más üzenettel.

Számomra a legnagyobb hiányérzetet az okozza a történetben, hogy a férfi mozgatórugói, az ő belső megélései nem, vagy nem őszintén tárulnak fel.
Engem jobban érdekelt volna az, hogy mi zajlik le egy pedofil lelkében, mint az, hogy azon rágjam a körmöm, hogy vajon kinek és hogyan van igaza, ki mond igazat és ki nem.
Lehet a Lolitával is párba állítani a történetet – én ott sem kaptam erre a kérdésemre választ.
Az ugyanis nekem nem elég jó válasz, hogy ez egy betegség. Engem az is érdekelne, hogy hogyan éli meg a pedofil a helyzetét, keres-e kiutat, szenved-e tőle, milyen megoldási lehetőségei vannak, stb.
Mert ha értjük, akkor talán segíteni, megelőzni is könnyebb a bajt.

A konkrét történetről pedig jót lehet beszélgetni, de arról itt nem spoilereznék.
Az áldozat sorsa most talán kevésbé van kibontva, mint más hasonló történetekben, de a szemszög is más. Az viszont jól látható, hogy a hatósági és a családi környezet itt sem állt a helyzet magaslatán, gyakorlatilag ráhúzták a lányra a traumatizált szerepkörét, amiből aztán nem is tudott kimászni.
A színészek nekem kissé furcsa karakterek voltak. Nem mondanám, hogy rosszak, de valami, valahogy hiányzott nekem az egészből.
Mindazonáltal egyértelműen javaslom a film megnézését, a saját maga és téma okán is.

Közvetlen a színdarab (olvasása) után nézve azt mondom oké… de! Szerintem óriási hiba volt a történetet megtoldani spoiler. Bőven elég lett volna az, ami a színpadon is volt. Vagyis egy helyszín, két szereplő. Így a sok töltelékkel nem éreztem azt a mélységet, a két szereplő közti beszélgetést, a tépelődést, a vádaskodást, hogy mi is történt. Néha már csak szimpla hisztinek tűnt az egész, de ez annak is betudható, hogy a két főszereplő közt csak 16 évnyi korkülönbség volt, ami elég soványka az eredeti műben lévő 27-hez képest… de már az is csoda, hogy filmre merték vinni.
A zene sokat javított a helyzeten, ezért megkapja a 7 csillagot. Ben Mendelsohn hm, tette a dolgát, de a karakter szerintem más színészt kívánt volna, Rooney Mara meg bocs, de öreg volt a szerepre.

Bizarr történet.
Zavar, hogy gyakorlatilag nincs végkifejlet.
És a kislánynak annyi mimikája van, mint Kristen Stewardtnak.

Jó kamaradrámát lehetett volna kihozni belőle, és úgy is indult, de bármennyire is durva volt az alaptörténet, annyira nem mart belém, mint azt vártam volna.Talán ott vesztett a feszültségéből, mikor elszakadtak a raktárhelyiségtől. Onnantól nekem kissé érdektelenné is vállt. Mendelsohn-t imádom, de itt nem éreztem erősnek a a karakterét, ahogyan ez Mara-nál is hiányzott. Nagyon le volt ez a film nekem fojtva, hogy igazán odaverjen a padlóhoz.