Tűzgyújtó (2022) 56% 20★

A zenéje volt talán a legmaradandóbb, tipikus, egyszerű és ütős, 80-as éveket idéző para cucc. Viszont a film maga elég súlytalan, első sorban a rendezés semmilyensége tehet róla, bár lehet eléggé hű próbált maradni az alapanyaghoz (passz) és az se segített. King könyvből igazán maradandó filmet olyan ritkán rendeznek, mint a fehér holló és ha igen, pl Kubrick azt maga King vetné tűzre. A TűzGyújtó nagyszerű kérdések felszínét kapirgálja, például miként kezelheti egy szülő ha a gyerekében valami veszélyes manifesztálódik, vagy mit jelent jól és rosszul használni a hatalmat, de ezek egyikével sem kezd érdemlegeset. Nem nézhetetlen, de főleg 2022-ben nem is elég, hogy az emberből rettegést váltson ki, vagy akár csak maradandó élményként tudja le. Azt leszámítva talán, hogy Zefron egy döglött macska pronounjait próbálgatja. Arra még sokáig emlékezni fogok.

Nem is tudtam, hogy van új X-men film!

Na jó, viccet félretéve, ez egy tisztességes kis film volt. Se több, se kevesebb. A vége egészen badass-re sikeredett, a többi része pedig… nos, egy egyszerű kis hétvégi kikapcsolódáshoz pontosan elegendő. De annál egy hajszállal sem több.

Tetszett is meg nem is. Ha egy sima filmnek tekintem, akkor rendben van, simán nézhető. Ebben az évben minden hónapban elolvasok egy Stephen King könyvet, a film miatt előrehoztam a Tűzgyújtót a sorban. Tudom, hogy másfél órában nem lehet normálisan feldolgozni közel 500 oldalt, de azért ettől lehetett volna jobb, részletesebb is. Nagyon összecsapták szerintem, kíváncsi leszek King véleményére is. Sokat változtattak a történeten is, bár tudom, hogy csak „alap” a könyv. Nekem nem volt félelmetes, talán azért, mert nagyon szép arca van a főszereplőnek, nem tudtam tőle félni. Annak is örülök, hogy Zac Afront komolyabb szerepben is láthattam. A film zenéje, különösképpen a végefőcím alatt zseniális, sokat javított az összképen. Talán túlzásnak tűnik, de nekem a végefőcím volt a legfélelmetesebb a piros betűkkel és a zenével. Örültem, amikor megláttam John Carpenter nevét, ő a Christine esetében is már nagyot alkotott. Összességében jó volt, de a könyv itt is jobb. Azért megnézem az előző feldolgozást is.