A Türelmetlenség, mely a maga idejében a legnagyobb szuperprodukció volt és hatalmasat bukott, azóta az egyetemes filmtörténet megkérdőjelezhetetlen klasszikusa lett.
A négy cselekményszál – a hatalomféltő főpap néppusztítással végződő babilóniai epizódja, Krisztus keresztre feszítése, a… [tovább]
| Lillian Gish | Lány |
|---|
Naiv film, ennélfogva didaktikus. Időnként Fritz Langot juttatta eszembe, aki a (jóval későbbi) Metropolist utóbb cikinek találta épp naivitása, didaktikussága okán. Filmtörténeti jelentőség ide, formai bravúr oda, számomra nehezen nézhető, jóformán unalmas film, és egyáltalán nem a “legendás”, maratoni hossza miatt, végképp nem azért, mert “régi”, “lassú”, ahogy gyakorta hallani efféle jelzőket a korabeli (vagy bármiféle lassú, finom aprólékossággal operáló) filmekről. Lassúnak ráadásul egyáltalán nem nevezhető, de mintha valami betekintést kaptam volna a – számomra érthetetlen – jelenségbe, amikor valaki például a Sztalker alatt a magát hülyére unásban filmnézését főzéssel meg sms-ezéssel bekkeli ki. Minek akkor megnézni?
Visszatérve: én nem sms-eztem végig, és kétségtelen, hogy érdemes, innovatív alkotással van dolgunk. A leginkább figyelemreméltó talán nem is a négy eseményszál összekötése és párhuzamos közvetítése, hanem ahogy a dráma csúcspontjai felé közeledünk (ez a négy szálból háromban közismert tragédia, világos, hogy megfontolásból esett rájuk a választás: senki nem izgul, hogy Jézust a végén keresztre feszítik-e így tovább), remek érzékkel gyorsítja az eseményeket, ekkor már nem is csupán a négy külön történet között, de ezeken belül is szimultaneitással fokozza a feszültséget (a gyilkosság jelenete maga; az elítélt utolsó órája és az ezzel egyidőben zajló hajsza; a perzsák támadása és ezzel párhuzamosan a lány vágtatása; ráadásul egy ponton gyakorlatilag split screent valósít meg, igaz, térben és időben egyszerre zajló események között, de, na, ez igazán kiemelkedő).
A bölcsőt ringató asszony vágóképként használt szimbóluma, ami a cselekményszálakat, a történelmi epizódokat tagolja, szintén naiv, de valahol bájos, mintegy a születő humanizmust dajkáló utópisztikus képzelgés; azt is megkockáztatnám, hogy egy új megváltó, a viszontagságok ellenére megőrzött remény képei, ennek végkifejlete a valóban utópisztikus záróképsor. (A Jézus-szál egyébként meglepően mellőzött és sablonos – legalábbis jóval sablonosabb, mint a többi –, ebben gyakran meg is botlik a történet.)
Szóval mindezek ellenére nem igazán élveztem a filmet, mégpedig azért, mert szinte elviselhetetlenül és teljesen indokolatlanul szájbarág, Időnként úgy éreztem, ez a fickó egyáltalán nem tud rendezni, vagy nincs nagy véleménnyel a közönségről. Teljesen felesleges, szinte óvodásoknak szóló inzertekkel szabdalja szét az anyagot, mintha csak egy mesekönyvet nézegetnénk: a három kiscica beugrott a lisztesdobozba, és akkor oda van rajzolva a három összelisztezett kiscica. A kedvencem talán az a kiírás volt, hogy Babilónia falai olyan hatalmasak és szélesek, hogy szekerek járhatnak rajta, és akkor a kép: Babilónia falain közlekedő szekér. Ezt csinálja a képből teljesen egyértelmű vagy könnyedén egyértelművé tehető, a néző számára tökéletesen világos eseményekkel, és ez több, mint érthetetlen.
Griffith tán még monumentálisabbat alkotott, mint az Amerika hőskora. Afféle ős proto-szkeccsfilm is lehetne. Bár itt azért csavart rajta egyet, mert a történeteket nem egymás után, hanem egymásba belefonva tárja elénk. Ez a fajta párhuzamos történetvezetése briliáns a maga nemében és a korában is az lehetett, bár a 170 percet azért soknak ítéltem meg (bizonyos források szerint 210 perces volt eredetileg). A hosszúsággal már az Amerikai hőskoránál is bajom volt, de ez nem a film hibája.
A naivitása meg a befejezés is egész komikusan hatott: a világbéke szimbólumát akár a hippik is a zászlaikra tűzhetnék. De a csata közbeni szerelembe-esést is megmosolyogtam. :)
fhuha… nagyjából 1 óráig néztem kétszeresen, utána muszáj volt keresnem egy oldalt, ahol 3szoros gyorsítással tudtam nézni.
Lehet én vagyok az ilyen filmekhez hülye, én nem vagyok elég művész, de ez valami követhetetlen maszlag volt. Volt vagy száz idősík meg sztorivonal, a karaktereket nem tudtam követni, ki-kicsoda, kinek mi a motivációja vagy az élettörténete.
Nagyon-nagyon-nagyon szenvedtem tőle.
Amiért megérdemel 2 csillagot az a képi világ, a babiloni részek nagyon-nagyon szépek és hatalmasak voltak. Király volt, de minden más borzasztó. Remélem, soha többet nem találkozok vele:D
