Tony Arzenta több egyszerű bérgyilkosnál. Ő a maffia egyik legértékesebb gyilkosa, a megbízói nagyra értékelik a tudását, bátorságát és a rendíthetetlen hűségét. Egy nap azonban Tony úgy dönt, hogy elég volt, kiszáll az üzletből. Új életet akar kezdeni, több időt akar tölteni a feleségével, és… [tovább]
Tony Arzenta (1973) 2★
Szereposztás
Rendező
Forgatókönyvíró
Operatőr
Zeneszerző
Várólistára tette 6
Kiemelt értékelések
Serge_and_Boots
Az elmúlt egy-két esztendőben kicsit hallgatag Delon-rajongó énem most csak annyit mond: Oh yeah!
Tárgyilagosabban is gondolkodni tudó oldalam meg azt, hogy újabb induló a Delon-reprezentáns filmek sorában, hiszen a Tony Arzenta stílusában, hangulatában, mondanivalójában, egy-egy jelenet erejéig konkrét fordulatainak és hatásmechanizmusainak terén is pontosan ugyanolyan, mint az 1970 és 1989 között készült híresebb, bűnügyi tematikájú Delon-mozik túlnyomó többsége.
Ez szerintem vitán felül állhat: Delon itteni karaktere tökéletesen megegyezik A sokk-ban, A kíméletlenben, a Három fölösleges férfiben, de a bűnöző vagy bűnüldöző előjelektől való eltekintés esetén még az Égő pajtákban, a Zsaruban, vagy akár a Zsarutörténetben látható szerepformálásával is. Nem is annyira Tonyt, a családja kedvéért visszavonulni készülő bérgyilkost, hanem magát az egyre mitikusabb leplek mögé bújó Alain Delont látjuk itt személyesen, akinek a vászon egyre kényelmesebb, belakottabb élettérré válik, ezzel párhuzamosan pedig színészi eszköztárából is érezhetően visszavesz – éhsége csillapodott, ambíciói új irányokat vettek.
A férfiúi érés viszont meglepően gyorsan talált rá, bár 1973-as filmről beszélünk, vonásai kimondottan idősebbnek mutatják őt valódi koránál, az ember ránézésre azt mondaná, valahol a hetvenes évek második felében járhatunk talán. Mindez azonban pozitívum, hiszen a „minimalista” Delont egyértelműen joviális vonásai adják el a közönségnek. Ez idővel egyébként egyre csak jobb lesz, sajnálom is, hogy a kilencvenes években – igaz, érthető okokból – lelassult a karrierje.
Egyébként maga Tony Arzenta egy teljes mértékben alapvetésekből és közhelyekből dolgozó vendetta-mozi. Szép a megvalósítás, különösen az autós üldözések, a rövidre, de látványosra vágott akciószekvenciák és a főhős elszántságát hangsúlyozó jelenetekben. Kicsit talán hosszú a műsoridő, viszont tartogat katarzist, mely katarzis egy Delon esetében visszatérő, gyakran alkalmazott meglepetés-faktorra spoiler épít, ám úgy tűnik, ezt egyszerűen lehetetlenség elhasználni. Nem mellesleg éppen ez az igazán drámai és fajsúlyos kicsengés nagyon jót tesz egy egészen odáig amerikai akciómozikat is megidéző kriminek. A Tony Arzenta úgy kezdődik, mint egy könnyedebb és szórakoztatóbb Bosszúvágy, de úgy ér véget, mint egy igazi klasszikus francia filmdráma, éppen a legjobbkor ragadja torkon a nézőt, aki egészen addig élvezte az önkényes igazságosztást.
A zene kellemes, a magyar szinkron azonban borzalmas, teljesen tönkreteszi a mögötte lévő eredeti hangsávot.
Nekem ez bejött! Ha Delon-maffiamozihoz támad kedvem, biztosan vissza fogok még térni hozzá.
