Bácsi (2010) 80% 40★

Nagyon jó akciófilm, kimondottan megható végkifejlettel. A kivitelezés profi, a vérrel és durvaságokkal pedig nem spóroltak.

Az elején igencsak hajazott a Leon, a profira. (Szótlan szomszéddal haverkodó szerencsétlen kislány, tej, viráglocsolás.)

Ami különösen tetszett:
– a főszereplő karaktere
– a rendőrök húzásai (a tolószékes fickó letámadása, a zseniális email :D)
– a körömfestés és a cuki sebtapasz
– az angolul beszélő gyilkos húzása a végén spoiler

Klassz volt.

Az első dél-koreai film, amit valaha láttam, és szerintem nem is kaphattam volna jobb bevezetést az ország filmművészetébe, amibe az utóbbi időben teljesen beleszerettem. A Bácsi mesterien összerakott bosszúthriller, szép látvánnyal, valamint stílusos kivitelezés és ütős akciójelenetek mögé bújtatott óriási érzelmi töltettel. Maradandó élmény.

Oké, nem adok tíz csillagot, mert a történet valóban kiszámítható nagyjából (de én azért végig izgultam és még meg is könnyeztem)…
Az összes színész remek, de kiemelném a kislányt játszó Kim Sae Ront, már gyerekként is milyen jó színész volt! A mellékszereplők közül Kim Sung Oh alakítása tett rám legmélyebb benyomást, lehet, hogy azért, mert őt ismerem legjobban a fontosabb mellékszerepekben látható színészek közül.
Nagyon jó thriller ez, nem hiába szeretik Koreában, mindenképpen érdemes megnézni. (Won Bin meg a rendező elég sok díjat be is zsebelt érte).

Nyugati szemmel nézve tipikus keleti stílusú akciófilm. A főszereplő karaktere nagyon szimpatikus volt, meg a színész is. A történet egyszerű, nincsenek benne csavarok, a hangsúly inkább a „magányos farkas” harcos cselekedetein van. Néha kicsit olyan volt, mintha egy élőszereplős animét néznék. Egyszer megnézhető, van benne akció és érzelem is, de a csillagokat inkább a színész (Won Bin) kapja.

A fsz bácsi tök jól nézett ki…………………. egészen amíg meg nem fodrászkodta magát… =_=
A dilis másik „hajjal félig” letakart szemű palit meg egész bírtam. :D
Viszont így maga a film… nem igazán foglalt le, de nah… háttérnek jó volt.

Szeretem az ázsiai akciófilmeket, és ahogy – az angol címre utalva – a pasas is, ez a film is a semmiből jött számomra.

A film akciófilmes lendületességgel indult. Azért meg kell hagyni, nagyon lazák a civil ruhás zsaruk, semmi „zsarus” dolgot nem fedeztem fel az eljárásukban. spoiler

A főszereplő elég kimért, csöndes fickó, kinézetre hihetetlenül emlékeztetett L-re a Death Note-ból. A kisgyerekről, aki a zacijába járkált, sokáig nem tudtam eldönteni, hogy kisfiú vagy kislány. :D spoiler

Maga a történet nem igazán bonyolult, de a szálak jól összeérnek, és helyenként azért még kapunk érdekességet a helyi maffia drogterjesztő módszereiről. Egyrészt a rendőrség dolgairól szól, másrészt a rossz fiúkról a drogos ügyletek kapcsán, és ebbe csöppen bele a főhős. spoiler

A sztori egyszerű, de egész sok jópofa dolog van benne elrejtve. A maga egyszerűségében, vagy szomorúságában mutatja be a kislány és anyja életét, na meg a pasasét. A rendőrök, na azok „nagyon hülyék”. :D Elég sajátosak a módszereik, nem sokat lacafacáznak, de igenis csak ilyen módszerekkel lehet az ilyen emberek ellen felvenni a kesztyűt. spoiler

Már csak azért is érdekes a film, mert a drog maffia rivalizálását és működését érdekesen mutatta meg. spoiler Az is érdekes, hogy sokáig homály fedi a pasas kilétét. Habár tudjuk, hogy egyszerű emberke, aki egy zacit vezet, azért ilyen kvalitásokkal mégsem rendelkezik egy mezei boltos. spoiler

Kiváló pofonok csattannak el, repkednek a golyók, hadonásznak a késekkel, és mint várható, a padlóra került főhős kiáll magáért és az egész hóbele-maffiát elagyabugyálja és bosszút áll. Sajnos a történet kiszámítható és a film nem kizárólag ezekre a látványos verekedős akciós jelenetekre épít, ami nem feltétlen baj, csak azt mondom, hogy nekem egy kicsit több is elfért volna ezekből a látványelemekből.

Egy kellemes akciófilm ázsiai stílusban, „nagyon hülye” rendőrök, maffia téren új dolgokat mutat, ugyanakkor előresejthető történetmenet, kis családi dráma, jó verekedés.

A teljes értékelés a blogomon olvasható: https://koreaekkovei.blogspot.com/2020/04/the-man-from-…

„Ennek a filmnek egy hibája volt, mégpedig hogy leszinkronizálták, és az egészet magyarul kellett néznem. Lehet én voltam a béna, de nem találtam meg eredeti nyelven, magyar felirattal, sem angollal, így a rettenetes, kritikán aluli magyar szinkronnal kellett néznem, és ez baromi sokat rontott az élményen. Én éreztem kínosan magam, és egész végig csak erre tudtam figyelni, hiába próbáltam elvonatkoztatni.

Na de lépjünk túl, és lássuk a filmet. A gyengéim a lelkileg sérült férfiak, szóval nálam megint nagyon betaláltak. Tae-Sik egy zárkózott ember volt, zálogosként dolgozott a nyomornegyedben, nem voltak kapcsolatai, nem volt senkije, csak a kislány, So-Mi, aki minden nap meglátogatta. A férfi igyekezett nem közel engedni őt magához, de mégis megszerette. Itt megjegyezném, hogy az egész film a kettejük kapcsolatára épült, így nekem egy kicsit hiányzott az, hogy mondjuk kevesebb vér legyen a filmben, és több olyan jelenet, amiben megmutatják ezt a kötödést, és hogy mi is indokolja azt, hogy Tae-Sik egy tömött temetőre való embert kinyírjon érte.

Merthogy amikor Tae-Sik meghallotta a kislány sikolyát, és rájött, hogy elrabolták, teljesen kifordult magából. Onnantól nem volt számára akadály, félelem, semmi, ami megállíthatta volna abban, hogy megmentse So-Mit. Úgy sorjázta a hullákat, mint ahogy a kisfiúk játékautókat gyűjtenek. Tény, hogy a gyilkosságok nagyon durvák voltak a filmben, folyt a vér, még a eresz alól is, és egy-két jelenet elég felkavaró és gusztustalan volt. De azt meg kell hagyni, hogy az akció jelenetek nagyon ott voltak, és le a kalappal, mert iszonyú jól sikerültek.

A történet egy kicsit lassan indít, és bele kell rázódni, de valahol a felénél rákapnak, és beindulnak az események, onnan pedig csak kapkodjuk a fejünket.” Az értékelés folytatódik a blogon: https://koreaekkovei.blogspot.com/2020/04/the-man-from-…

A koreai Léon. A hab a tortán pedig a finálé a tökéletes késharc-viadallal.