Tigrisszem (1986) 50% 4★

Be kell vallanom, jól esik Gary Busey-t atipikus szerepekben nézni. A fickó ilyesformán Nick Nolte-ra emlékeztet, benga állat, olyan kőből faragott tekintettel, ami első blikkre nem jó semmire, de közben meg mégis jó mindenre. Nem is gondolnám, hogy a Tigrisszem rajta ment el, olyannyira nem, hogy a mozi első húsz perce igazából akár valami jóra is kilyukadhatott volna – ahogy azonban telt a műsoridő és megszaporodtak az alkotói túlkapások, világossá vált, mit is tud valójában ez a darab.

Viszonylag mezei bosszúmoziról beszélhetünk esetében, ami finom részleteiben magában hordozza ugyan a komolyabb, drámai felhangok lehetőségét, de ezt elnyelik az ostoba, tipikus nyolcvanas évekbeli húzások és fordulatok. Azt mondanám, a Tigrisszemet végül is a forgatókönyvírói és a rendezői jóízlés hiánya tette tönkre: nem tudták, nem érezték, honnantól válik röhejessé a film, mit szabad és mit nem szabad meglépni, mikor teszik a túlzásaikkal nevetségessé a sokszor megdöbbentően erős és tabukat sem ismerő sztorit.
Ehhez képest Busey tulajdonképpen csak egyszer bőg le látványosan, amikor a spoiler kéne keseregnie, de jól láthatóan egyszerűen nem tud mit kezdeni a helyzettel színészként – nyilván nem könnyíti meg a dolgát a forgatókönyv sem, de ezen a ponton már nagyon határozottan érezheti a néző: itt bizony nem fog gyönyörködni az emlékezetes alakításokban.
Más téren viszont a bosszúfilmekre jellemző hatásmechanizmusok működnek, de ez azért igazán a minimum egy olyan filmben, amiben az spoiler főhős ellen összeesküszik a világ, de ő mindenkinek is szétrúgja a seggét.
Az egyébként tekinthető vajon kulturális rasszizmusnak, hogy a fehér főhős az Eye of the Tigerre, a feka oldalkerék meg egy James Brown számra menőzik az akciójelenetekben? Viccelek…

Nem rossz, nem jó. Talán a nyolcvanas években készült és véletlenül sem első vonalba szánt filmek között egy váratlanul pozitív induló, és néha tényleg elég durva ahhoz, hogy meglepjen minket – de semmi több. Busey-t jó nézni főszerepben, de tartok tőle, a hetvenes években még fel-felvillantott színészi képességei ekkorra már nagyjából az itt látható szintre redukálódtak le. Ez csak azért lehet bosszantó, mert ma már tényleg mindenki így emlékszik rá… Még szerencse, hogy őt ez talán nem is zavarja annyira.